...neked is ott van a fejed felett a kérdőjeled...Hiperkarma

2010. december 31., péntek

Segítő és segített

A 2010-es év utolsó bejegyzése, amint ígértem egy saját élmény a maga tanulságaival együtt.

Két évvel ezelőtt váratlanul ledöntött egy betegség a lábamról, szokatlan tünetekkel és fájdalmakkal. Igazából senki nem tudta mi is lehet és a kettős látás megjelenésével már a sürgősségiről utaltak be a kórházba.
Nem értettem semmit és nem is mondtak semmit. Ez alapvetően meghatározta egész ottlétemet. A szeretteim törődése és gondoskodása és a velem született illetve anyukámtól kapott optimizmusom következtében türelemmel vártam, hogy orvosaim tudásuk legjavát adva hamarosan felvilágosítanak, mire ez a sürgőségi bent tartás.
Kezelőorvosom egy középkorú, mint később kiderült szakmájában elismert doktornő napokig szóra sem méltatott. Jöttek a különféle injekciókkal, kicsit kalapálgattak és egy nap egyszer megkérdezték duplán látok – e még. Előírták, hogy egész nap feküdjek és szemvizsgálaton kívül semmilyen vizsgálatot nem végeztek el. Vártam. Olvastam, sétáltam-tiltás ellenére-és tornáztam és mandalát festegettem.
Aztán úgy az ötödik napom elküldtek ismét szemorvoshoz egy lappal és azon láttam meg először a diagnózist. Elképedtem, hiszen egy komoly, gyógyíthatatlan betegség szerepelt rajta. A szemorvosnál elbőgtem magam, ő volt addig az egyedüli, aki ember számba vett és beszélgetett velem. A kezelőorvosomat azonnal megkerestem és kértem, hogy beszéljünk. Felvonta a szemöldökét és annyit mondott, hogy ez egy jó betegség és majd a szteroidok után jobb lesz a látásom. Borzasztó volt megélni ezt a kommunikációt. Természetesen nem voltak hozzászokva, hogy egy beteg kérdez, hogy akarja tudni, minek mi a hatása, miért pirult ki az arca, miért fáj a gyomra és egyébként miért van rosszabbul mióta itt van.
Az orvos barátnőm segítségével kerestünk egy szakembert, aki emberi és orvosi szaktudásával segített, mert partnerként kezelt, mert éreztem, hogy kölcsönös az elfogadás és a bizalom, és amit két hónapig nem tudtak meggyógyítani, azt 10 perc után képes volt diagnosztizálni és 3 nap megfelelő gyógyszer szedése után ismét jól láttam és meggyógyultam. Azóta is hálás vagyok Dr. Rózsa Csillának elsősorban azért, mert gyógyító orvos.
A kórházi kezelőorvos, amikor saját döntésem alapján elhagytam a kórházat és visszamentem a zárójelentésért, annyit kérdezett, hogy autóval jöttem-e? Én elmosolyodtam és csak annyit mondtam, hogy kettős látással igen kockázatos lett volna, ha vezetek (amúgy is jogosítvány nélkülJ), először zavarba  eset és talán egy pillanatra elgondolkodott. Sokszor eszembe jutott, hogy bemegyek hozzá és elmondom, mennyire rosszul esett, ahogy bánt velem és a többiekkel, amúgy azt gondolom csupa jó szándékkal, hiszen mit is tudhatunk mi az orvostudományról…
És befejezésül F. Várkonyi Zsuzsa könyvéből egy idézet:
„A segítő alapbeállítottsága tehát lehet gyógyító, meddő vagy akár romboló is. A segítő kapcsolati készségein ugyanilyen sok múlik…Arra a tapasztalattára gondolok, mellyel a segítő felismerheti, mi zajlik kettőjük  - a segítő és a segített – között, és fel tudja mérni, milyen hatást vált ki mindaz, amit ő tesz ebben a kapcsolatban.”

A következő bejegyzésem erre épülve a Gordon-féle kapcsolati modellt fogja bemutatni, ami meg fogja mutatni számunkra, hogy lehet másként, építően kommunikálni, amiben mindenki jól érzi magát!

Boldog, szeretetteljes, vidám, kreatív és élményekben gazdag új esztendőt kívánok mindenkinek! 

2010. december 30., csütörtök

Konfliktus

Megértés nélkül nincs megoldás…

Az életünk tele van helyzetekkel, melyek attól függően, miként értelmezzük, okozhatnak örömet vagy éppen csalódottságot. A kérdés csupán annyi, hogy a pohár félig tele van vagy félig üres. 
A konfliktus meghatározására Lovas Zsuzsa és Herczog Mária MEDIÁCIÓ, avagy a fájdalommentes konfliktuskezelés című könyvet használtam.

„A konfliktus egyet nem értés, ellentét, vita vagy feszültség emberek vagy csoportok között. Ez az állapot vélt vagy valós ellentéteken alapul. A konfliktusok univerzálisak, hiszen minden emberi kapcsolatban, minden kultúrában felfedezhetők.
Konfliktus akkor alakul ki, ha az egyik fél nem azt kapja, amit elvár, vagy amit jogosnak tart.”

A folytatásban a konfliktus keletkezésének okai kerülnek középpontba a könyvbe:

  • Erőforrások (idő, pénz) – elosztással, újraelosztással rendezhető
  • Szükségletek :
- fizikai: biztonság, otthon, ennivaló
- pszichológiai: elfogadás, magánélet, kapcsolatok
- szociális: azonos jogok, azonos lehetőségek, azonos bánásmód
·        Értékek (a legtöbb problémát okozzák): az értékekről nem lehet vitatkozni, mivel azt jelzik, hogy az egyes ember mit tart helyesnek, és mit tart helytelennek. Az egyén változtathat értékrendszerén, de ezeket kívülről megváltoztatni nem lehet.
·        Érdekek: általában különbözőek, melyek összeütközésekhez vezetnek.

A konfliktusról azt hallottuk szüleinktől, tanárainktól, hogy rossz. Jobb, ha elkerüljük, csöndben maradunk, elfogadjuk a felettünk álló hatalmát és az ezzel járó, akár számunkra rossz döntéseket és annak hatásait. És ha elfogy a türelem, akkor vagy agresszív megoldásokat vagy jogi eljárásokat érdemes alkalmazni. Ezek a hagyományos útjai a konfliktus kezelésének. A problémák megoldásainak eljárásait az otthoni modell alapján sajátítjuk el és annak ellenére, hogy az adott helyzetben szenvedtünk tőle, felnőtt életünkben, mivel más módszert nem tudunk, ugyanazt alkalmazzuk, amit anyánk vagy apánk alkalmazott krízis esetén.

Most nézzük meg a hibás konfliktuskezelés három formáját (még mindig Lovas-Herczog szerzőpáros könyvét alapul véve):

  • Nem cselekszünk, amikor kellene, azaz a fennálló nehézségek létét nem ismerjük fel, vagy csak egészen egyszerűen letagadjuk.

  • Cselekszünk, amikor nem kellene, azaz iszonyú erőfeszítéssel olyan nehézségeket próbálunk megváltoztatni, amelyek megváltoztathatatlanok. Ezek az utópiák. A cél elérhetetlen. Világmegváltási kísérletben vagy fantáziálásban testesül meg.

  • Nem megfelelő szinten cselekszünk, azaz nem értjük meg a másik mozgatórugóit, érdekeit, nem ott teszünk erőfeszítést, ahol a probléma megoldható. Elbeszélünk egymás mellett.

És végül lássuk a destruktív hozzáállásokat a konfliktus megoldásához:

  • Győztes-vesztes (versengő dinamika)
  • Nincs remény (pesszimista)
  • Szent háború (a cél szentesíti az eszközt)
A konfliktuskezelés érdekérvényesítés alapú megközelítése szerint a következő öt problémamegoldó típust különböztethetünk meg:

·        Elkerülő – „Nincs út - nincs győzelem”
·        Versengő – „Az én utam – én győzelmem”
·        Alkalmazkodó – „A te utad – én vesztettem”
·        Kompromisszumkereső – „Fél út – fél győzelem”
·        Problémamegoldó – A mi utunk – mindketten győztünk”

A fentieket többségünk ismeri, tapasztalta, alkalmazta, nyertese vagy épp vesztese volt. Azonban a megerősítő, építő problémamegoldás az egyedüli, amiben a résztvevők fellélegezve lépnek tovább. Az önbecsülésük növekszik és az egymás iránti tiszteletük mélyül. Olyan siker ez, amiben mindegyik fél teljesnek érzi magát, hiszen megértették, elfogadták őt és ezáltal sikeresen megoldódott a probléma.
Mindez nagy munka, tenni kell érte, de megéri!
Hamarosan saját példát is hozok, de mára ennyiJ! És természetesen szívesen veszem a Ti tapasztalataitokat!

2010. december 29., szerda

Beköszöntő

Először a hétköznapokban jelentkező problémáimra kerestem választ a könyvtár polcain heverő pszichológiai ismeretterjesztő-szórakoztató könyvekben, később tudatosan kezdtem el foglalkozni kapcsolatkezelési módszerekkel.
Két egyetem, számtalan tanártovábbképzés és sok-sok pszichológia és szociológia óra után, 2007-ben találkoztam Virginia Satir nevével és munkásságával. Hatására kezdtem el gondolkodni a társas kapcsolatokat meghatározó mechanizmusokról, a kommunikáció fontosságáról, az önbecsülés mozgatóerejéről és értettem meg a növekedési elméletet, mely a harmónia váza a boldog emberi élet hálózatában.
Mellette sokféle irányzatot és számomra igen fontos szakembert említhetnék meg, akik építőelemei voltak, abbéli döntésemnek, hogy mediációval foglalkozzam, és ezáltal segítsek az embereknek boldog kapcsolatokat működtetni, miközben önmagukban való kiteljesedésük is megvalósul.
Terveim közt szerepel, hogy ezek az irányzatok, szakemberek bemutatásra kerülnek, módszereik, elméleteik egy-egy eset tanulmányozása révén kifejtésre kerülnek és a különféle módszerek alkalmazása révén hatásukról is szó esik.
Bízom benne, hogy a hitem és lelkesedésem abban, hogy megteremthetőek a boldog emberi kapcsolatok és a harmonikus családok, az írásaim és tapasztalataim tükrében Benneteket, olvasókat is arra ösztönöz, hogy érdemes szeretettel munkálkodni, mindennap közvetlen környezetünkben, hiszen ezáltal maradunk egészségesek, vidámak, kiegyensúlyozottak, kreatívak és teljesek.
Útravalónak e szellemi kalandhoz álljon itt Virginia Satir hiteles élethez írt pontjai, amit én a bejárati ajtó mellé tettem ki, hogy mindig eszembe jusson:

„Tisztán kommunikálni.
A versengés helyett együttműködni.
A legyőzés helyett megerősíteni, hatalmat adni a másiknak.
Kategorizálás helyett az egyén egyediségét hangsúlyozni.
Az engedelmesség kikényszerítése helyett a hatalmat útmutatásra, s az emberi lehetőségek kibontakoztatására használni.
Önmagunkat szeretni, értékelni és megbecsülni.
Személyes és társadalmi felelősséget vállalni.
A problémákat kihívásként, és kreatív megoldások lehetőségeként kezelni.” Virginia Satir: A család együttélésének művészete