Felelősség? Kié?

Kati, Zsuzsi, Gina... ebben a bejegyzésben nem lánynevek, hanem drogok, kábítószerek...

Elérhetők, ehetők, ihatók, szívhatók és lőhetőek ... veszélyesek ... adják, veszik, élnek vele, nélküle, néha, mindig vagy soha...igen, a kamaszok: a Katik, a Zsuzsik, a Ginák és a Petik, a Danik és a többiek...

A pedagógusok többsége nem veszi észre, nem ismeri sem a szert, sem a gyereket, aki kipróbálja, használja, él vele néha, mindig, hébe-hóba vagy soha. Mik a jelek? Hogyan lehet felismerni? Kérdezik a kollégák. Nincs egyértelmű válasz, hiszen a tág pupilla, a karikás szemek, a zavarodottság, a megváltozott viselkedés, a hangulatingadozás, a lopások, a leromlott bizonyítvány, az ápolatlanság...sok-sok jele van, amik viszont lehetnek mástól is. Egy biztos pont van, ha ismerem a gyereket. Kollégák, nem papíron és kötelező kérdésekre adott válaszokból, hanem a beszélgetésink által, amit felajánlok és bizalmat, szeretetet adok és folyamatosan nyitva tartom a szemem, a fülem és a szívem!

Egy kosaras naplója című film (The Basketball Diaries), 1995

Felelősség!!! Sokszor hallom ezt, amikor baj van:  Azonnal távozzon, azonnal el innen, majd oldja meg a szülő az övé a felelősség, mi mindent megtettünk mint intézmény és ezért legyen hálás és majd a kirúgásból tanul... Mit jelent a mindent megtettünk? Mit jelent a prevenció? Mit jelent a segítség? Mit jelent pedagógusnak lenni? 
Nekem ezt:

Pedagógus eskü

Esküszöm, hogy munkám során minden tőlem telhetőt megteszek tanítványaim, szellemi, testi, lelki fejlődése, személyiségük kibontakozása érdekében. Esküszöm, hogy diákjaimat önálló, szabad, gondolkodó, autonóm emberekké igyekszem nevelni. Mindenkor figyelembe veszem tanítványaim képességeit, helyzetét, életkorát, fejlettségét, és arra törekszem, hogy a nekik megfelelő legjobb nevelést és oktatást nyújtsam. Igyekszem átadni az emberiség és a kulturális Európa felhalmozott tudását, hagyományát és értékeit, a magyar történelem és művelődéstörténet értékeit, szaktudományom eredményeit és szépségét. Célom, hogy tanítványaim erkölcsi, intellektuális, esztétikai és vitális értelemben egyaránt gazdag, nyitott és sokoldalú, minden értelemben egészséges emberekké váljanak. Igyekszem diákjaimat a természet és az emberi kultúra tiszteletére és védelmére nevelni.

Helyzetemmel, jogaimmal és lehetőségeimmel soha nem élek vissza, nem hatalmaskodom, gyereket nem alázok és nem szégyenítek meg. A rám bízott és a tudomásomra jutott titkokat megőrzöm. Tanítványaim között nemük, nemzetiségük, állampolgárságuk, világnézetük, képességeik és kulturális tradícióik szerint különbséget nem teszek, mindegyikőjükkel mindenkor egyformán felelős tanárként viselkedem.

Munkámat a Magyar Köztársaság Alkotmányának szellemében, a mindenkori törvényekkel összhangban végzem. Tanártársaim munkájával és törekvéseivel kapcsolatban a kollegialitás vezérel, a szülőkkel az együttműködés és a család törekvéseinek megértése, mindenekelőtt azonban diákjaim igénye és érdeke irányítja tetteimet.

A kamaszkorból a felnőtté válás útja sokszor nagyon rögös és fájdalmas és veszélyes, érzékenyek a kamaszok és nagyon merészek, ha elvesztik a bizalmukat a felnőttek irányában, akkor elszabadul a pokol és nincs az a fegyelmező intézkedés, ami hatna az önrombolásuk ellen. 

Beszélgessünk Velük, tanítsuk meg őket arra, hogy önmagukért felelősséget vállaljanak, hiszen akkor képesek lesznek jól dönteni és NEMET MONDANI A DROGRA!!!

Igen, minden cselekedetünk előtt van egy pillanat, amikor még van egy perc eldönteni, hogy mit választunk az ÉLETET vagy a LEÉPÜLÉST!

Asszertivitás - a civil világ alapja

Tegnap testi-lelki egészség órán az ASSZERTIVITÁSról beszélgettünk. A gyerekek azt a feladatot kapták, hogy csoportmunkában dolgozzák fel  megadott szempontok alapján   Lázár Ervin A nagyravágyó feketerigó  és Hans Christian Andersen A nagyravágyó tű  című meséit. A cél az volt, hogy megértsék, miért fontos a pozitív énkép kialakítása és megerősítése és milyen hátrányai vannak annak, ha valaki nem fogadja el magát és emiatt különféle eszközökkel él, hogy más legyen mint ami valójában.

Forrás: www.google.com

Az előző órán arról beszélgettünk, hogy ha egy probléma vagy krízis jön az életünkbe, akkor ki milyen módon oldja meg és azt próbáltuk kideríteni, ki milyen típushoz tartozik, mennyire kerüli, mennyire alkalmazkodik, mennyire kompromisszum kereső, mennyire versengő illetve mennyire a nyerő-nyerő problémamegoldásban gondolkozik. Ehhez egy tesztet hívtunk segítségül, a Thomas-Kilman kérdőívet. Nagyon izgalmas beszélgetés volt, néhol vita bontakozott ki, hogy egy-egy konfliktusban milyen szempontokat és kinek a szempontjait nézi az ember és egyáltalán, mi lenne hasznos egy feszült helyzetben.

A pozitív énkép és a nyerő-nyerő konfliktuskezelés alapja, annak a pozitív viselkedésnek, melyet asszertívnek hívunk. Mivel közösségekben élünk, legyen az család, iskola, munkahely vagy éppen egy civil szervezet, nagyon fontos ismernünk erősségeinket és gyengeségeinket ahhoz, hogy a közösségünk építő, segítő és támogató tagjai lehessünk. 

A következő ábra és a hozzá tartozó magyarázat Gyarmathy Éva: Asszertivitás - önelfogadás és mások elfogadása című tanulmányából származik. 

Az agresszív viselkedés kulcsjellemzői: Önbizalom hiánya Mások elfogadásának hiánya Negatív érzések mások iránt Harag és vádaskodás Felsőbbrendűségi érzés Minden helyzetet kontrollálni akar Nem érdekli mások érzése	Az asszertív viselkedés kulcsjellemzői: Önbizalom, reális önértékelés Mások és önmaga elfogadása Felelősségvállalás Érdeklik mások érzései, gondolatai Őszinte, egyenes Meghallgat másokat Nyíltan kérdez
A manipulatív viselkedés kulcsjellemzői: Önbizalom hiánya, alacsony önértékelés Mások és önmaga elfogadásának hiánya Gyanakvás Őszintétlenség Mások önértékelését is aláássa Depresszió, motiválatlanság	A passzív viselkedés kulcsjellemzői: Önbizalom hiánya, alacsony önértékelés Önelfogadás hiánya Negatív érzések önmaga iránt Kisebbségi érzés Önfeladás Lelkiismeretfurdalás Motiválatlanság

És miként is kapcsolódik mindez a civil világhoz? Mostanság nagyon divatos beszélni az új, kreatív gondolkodói csoportokról, az organikus szervezetekről és azokról, akik a világot megváltoztatják. Ugyanakkor egy szó sem esik arról, hogy a másként való gondolkozás ott kezdődik, hogy tisztelem és elfogadom magam, reális önképem van és másokat is tisztelek és elfogadok. Azaz együttműködő, szolidáris, toleráns és nyílt, tiszta kommunikációt folytató felelősségteljes ember vagyok. Enélkül semmilyen civil kezdeményezés nem lesz sikeres, csak manipulál és szűk kör egójának kibontakozásához ad teret, annak álcázva, hogy organikus,lapos piramisú szervezet épül. 

Magyarországon az asszertív viselkedést kevesen gyakorolják és kevesen tanítják. Iskoláinkban még többségében poroszos/hierarchikus oktatás folyik és a köz-és magánszférákban is a CÁPÁK uralkodnak, az önzőség áljótékonysába burkolva. Ez is egy sajátságos közép-kelet-európai forma, miközben az ügy nagyon szép és szükséges, az alap és a gondolatok a régi jól megszokott mechanizmusból származnak.

Az egyik diákom tökéletesen megfogalmazta mindezt, ami a következőkben foglalható össze. Ma mindenki tudatos, környezetvédő és pozitív...szavakban, tettekben önző, szemetelő és rosszindulatú, akkor hol van itt a hitelesség, kérdezem én? 

A JÖVŐ A GYEREKEKÉ! 

AHHOZ, HOGY ŐK MÁSKÉNT GONDOLKODJANAK HITELES, PÉLDAÉRTÉKŰ FELNŐTTEKRE, CIVIL VILÁGRA VAN SZÜKSÉGÜK! 

TEGYÜNK ÉRTE! 

TEGYÜNK ÉRTÜK TETTEINKKEL, NE CSAK SZAVAINKKAL!!!

Narcizmus - báránybőrbe bújt farkasok...

"Olyan történelmi korban élünk, amikor kiáltó ellentét van az ember szellemi fejlődése és lelki-érzelmi fejlődése között: az előbbi létrehozta az elképzelhető legpusztítóbb fegyvereket, az utóbbi pedig megrekedt a kifejezett narcizmus állapotában, annak minden patologikus tünetével együtt." Erich Fromm: Az emberi szív  

Sok-sok évvel ezelőtt egy antikváriumban került a kezem közé Erich Fromm Az emberi szív című munkája, akkor úgy gondoltam egyszer még hasznomra fog válni, így hát megvettem. Azóta sokszor kézbe vettem, újra és újra elolvastam a fülszöveget,de valahogy a nekrofília, narcizmus és incesztuózus mindig visszatartott a belemélyülésétől. 

Szombat este, azonban a kezemben maradt és le se bírtam rakni...

Gyerekkorom óta foglalkoztat, hogy milyen szándék mozgatja az embereket, afelé, hogy embertömegeket befolyásolásuk alá vonva hatalmukat kibontakoztassák a legtöbb esetben valakik vagy valami ellenében. És az sem utolsó kérdésként vetődött fel bennem, hogy az emberek hogyan csatlakozhatnak egy megalomán, hatalomimádó, cesar szindrómás ember mögé?!

Erich Fromm megadta a választ. A részletek fejtegetésébe nem mennék bele, csak egy-egy igen fontos gondolatát emelném ki. Előtte azonban röviden definiálnám, magát a fogalmat.

A narcizmus, beképzeltség, hiúság, önhittség. Sigmund Freud alkotta meg, a görög mitológiából ismert Narkisszoszra utalva, aki egy betegesen önhitt fiatal férfi volt, aki saját tükörképébe szeretett bele. Freud is és Fromm is elismerte, hogy egy bizonyos szintű narcizmus mindannyiunkban születésünktől fogva jelen van. Fromm két válfaját különbözteti meg: a jóindulatú és a rossz indulatú változatot.

A narcisztikus személyiség több művészt megihletett. Így született meg Oscar Wilde örökbecsű műve, a Dorian Gray arcképe, melyből színdarab és film is készült.

A narcisztikus embert már az arckifejezése is könnyen elárulhatja. Sugárzó mosoly, ami egyesekben önhittséget, másokban ártatlan, bizalomteli gyermeki lélek meglétére enged következtetni, valami különös csillogása a szemnek, ami szent illetve az őrült érzetét kelti bennünk.

Ez így elég misztikusnak tűnik. És igen, éppen ebben van a  varázsuk, a homály, a bűvölet és a megismerhetetlenség csábító vonzása, az ami óriási udvartartást eredményez számukra. 

Kik azok, akik követőik, rajongóik lesznek?

Dokumentationszentrum Topographie des Terrors, Berlin

A társadalmi narcizmus, azaz, amikor egy csoport vagy szervezet tagjai is narcisztikus személyiségek, így az egyén narcizmusa átolvad a csoportéba és létrejön az a csoportidentitás, ami kifejezi, hogy ők különbek mint mások. Erre a történelemben számos példa akad, ami szomorú véget eredményezett.

Ahogy az egyén, úgy a csoport narcizmusa is keresi a kielégülést önnön nagyságának megnyilvánulásaiban, így bizonyos szintig kielégülést nyújt a csoport felsőbbrendűségének és mások alacsonyrendűségének közös ideológiája. Tehát, ha a narcisztikus csoport megtalálja bálványozott vezérét, akkor alávetik magukat akaratának és lelkük mélyén szimbiózisra lépnek és azonosulnak vele. 


A narcizmus azonban két dologgal konfliktusban áll: az értelemmel és a szeretettel. A narcisztikus személy világán kívül nincs más világ, minden az övé, minden róla, érte szól, emiatt képtelen kötődni, kapcsolódni, így szeretni sem képes. Ő maga az egész világ. Ezt a világot féltve őrzi, minden kritika, bírálat dühöt, melankóliát és depressziót vált ki. Az pedig, akinek nem létezik magán kívül másik világ, azaz nincs nem-én, az szeretetre képtelen. Emiatt közösségben, csoportban is mindig magányos marad, magányát, az iránta lelkesedők ideig óráig tudják enyhíteni.
Napjainkban ez az ember típus egyre gyakoribb. "A fogyasztói társadalom kitermelte a narcisztikus embert, a tökéletes fogyasztót és munkaerőt, aki már nem érti az érzelmeit, lassan szavai sem lesznek rá…" , ahogy Tari Annamária ezt a Hervadó virágok és az Intimitás című filmek elemzésével kapcsolatban említi meg cikkében (ld. a videó alatti linket).

Narcizmus és magány

Erich Fromm azért megnyugtatásul leírja, hogy létezik jóindulatú narcizmus is. "Az az ember, akinek narcizmusa a jóindulatú fajtából való, a teljesítményére büszke, olyasmire, aminek az érdekében erőfeszítést tett...Ameddig olyasmit választ narcizmusa tárgyául, amiért meg kell dolgoznia, a saját munkája és saját teljesítménye iránt érzett kizárólagos érdeklődést állandóan ellensúlyozza, hogy figyelemmel kíséri magát a munkafolyamatot vagy azt az anyagot, amellyel dolgozik...Ha valaki a rosszindulatú fajtájában szenved, akkor nem olyasmit választ narcizmusa tárgyául, amit tesz vagy létrehoz, hanem valami olyasmit, ami az övé: például a testét, a külsejét, a vagyonát stb...."

A jövő szempontjából nagyon fontos, hogy a gyerekek elsajátítsák a kritikai gondolkodást és büszkeségük tárgya ne önmaguk, hanem emberi mivoltuk legyen, mert:

"Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi sem csodálatosabb!" 

Szophoklész: Antigoné