...neked is ott van a fejed felett a kérdőjeled...Hiperkarma

2012. február 25., szombat

7 perces gyerekek a drogok tükrében


Ismét egy konferencia...ismét az ELTE-n...a téma: Addiktológiai kutatások Magyarországon 2012".


Azon gondolkodom, kihez is szóljon a bejegyzés, ki legyen a célcsoport. Egyrészt szeretném, ha a fiatalok/kamaszok is elolvasnák, másrészt célom az is, hogy a felnőttekhez,tanárokhoz és szülőkhöz is eljussanak fontos információk. Mindannyian érintettek vagyunk. Egymás megismerésével, egymás iránti nyitottságunkkal és egymással való beszélgetéseink során, kerülünk egyre közelebb egymáshoz. Csak a bizalom, a figyelem, a törődés, a szeretet és a jó példamutatás képes védőhálót szőni köztünk. 
Ma fejeztem be Zacher könyvét. Kijegyzeteltem néhány számomra fontos gondolatát, amit most itt beleszövök a mondandómba. És csak annyit mondanék, olvassátok el!

És akkor, ha már digitális nemzedékről volt szó az előző bejegyzésekben, akkor említsük meg -és később, majd erre is részletesen kitérek egy bejegyzésben -mennyire heterogén ez a korosztály is. Akikről szó lesz most, sokukat nevezhetnénk "7 perces gyerekeknek", emiatt:

„Ma a hétperces ementáli gyerekek világát értjük. Mitől hétperces egy gyerek? Attól, hogy ma Magyarországon egy átlag magyar szülő, egy átlag magyar gyerekkel naponta átlagosan hét percet foglalkozik." (Részlet: A Zacher: 281.old.)

Nekem ezt nagyon nehéz elképzelnem, miként lehetséges ez, hiszen életem problémáit otthon a konyhai ténykedések (én legtöbbször csak ültem és beszéltem:) közben hosszasan kibeszélhettem anyukámnak, nem is tudom, mi lett volna enélkül, pedig sokszor csak meghallgatott, asszem pont ezért volt annyira hatékony, mert figyelt és hagyta, hogy hangosan kimondva rájöjjek dolgokra, miközben a világomból adtam neki egy szeletet bizalommal. Igazából, amikor először hallottam ezt a "7 perces gyerek" elnevezést, kétkedtem. Aztán egy órai beszélgetés alkalmával megkérdeztem, hogy mennyit beszélgetnek otthon és ledöbbentem, amikor a gyerekek szájából hallottam, azt a pár szokásos mondatot, hogy "Ettél? Bepakoltál?..." Semmiképpen nem kívánom a szülőket ostorozni, csak úgy érzem, hogy a védőhálót elsősorban a szülő szövi a gyerekköré ...és ez után soha nem következhet a szokásos... de nincs idő...ha ez a válasz, akkor jön a baj.

Ehhez szorosan kapcsolódik egy saját élmény. Pár évvel ezelőtt karácsony másnapján apukámmal ebéd után sétálni indultunk, amikor egyszer csak leszólított minket egy fiatal srác (18-20 év körüli ) és pénzt kért. Apukámon láttam ismeri és mondta, hogy nem ad neki, mert alkoholra meg szipura költi. A fiú nagyon szomorú tekintetű, jól öltözött volt. Nagyon megsajnáltam és nem értettem, hogy miért ilyen határozott az apukám. A fiú elment és séta közben elmesélte apukám, hogy adott neki már pénzt ennivalóra, aztán a boltban látta, hogy italt vesz és hogy padokon szipuzik és emellett az egész város ismeri, mert nálunk az egyik oktatási intézmény igazgatójának a fia. Nagyon rossz érzés volt látni ezt a fiatal embert karácsony másnapján kóborolni az üres utcákon. Miként lehetséges ez? Senkinek nem hiányzott? 

És ehhez egy részlet A Zacher könyvből:

„...Szóval miért is kell egy 15 éves fiatalnak az utcán éjszakáznia? S hiányzik ő egyáltalán valakinek? Ha hiányozna, akkor lehet, hogy nem lenne ott, mert feltételezhetjük, hogy akkor egy kicsit jobban foglalkoznának vele. Szereti őt egyáltalán valaki? Ha szeretné, akkor valószínűleg hiányozna is valakinek, és akkor megint csak nem lenne ott. Ezeket a kérdéseket világos, hogy nem lehet jogszabályokkal rendezni." (273.old.)

Természetesen ez sem mindenkire igaz, ennél sokkal árnyaltabb a kép, erre mindig rá kell jönnünk az életünk folyamán...


És akkor kicsit a kutatásokról és a jelenlegi szerekről. Hol is tartunk éppen! 

Két európai kutatás van, ami rendszeresen méri az iskoláskorú gyerekek szokásainak változását. Az egyik  az ESPAD, az európai összehasonlító vizsgálat a középiskolások alkohol- és drogfogyasztásáról és a HBSC, az  európai ifjúsági kutatás, iskoláskorú gyermekek egészségmagatartásának változásait méri fel.  A HBSC legutóbbi felmérése 2009-2010-ben volt, míg az ESPAD vizsgálat tavaly történt meg, az eredményeik májusban lesznek publikálva. A konferencián elhangzott, hogy a főbb prevalencia értékek romlottak, azaz a 16 évesek korosztályában tovább növekedett a napi dohányzók aránya, a rohamivászatok (nagyivás) is kétszeresére növekedettek 1995 óta és a marihuána fogyasztók aránya, a 2007-ben mért 13,6%-ról 20%-ra nőtt. Azaz minden 5. 16 éves szívott már marihuánát. Az alkoholfogyasztás esetében egy trendváltás van, ami azt jelenti, hogy egyrészt megnövekedett a fogyasztott alkohol mennyisége, másrészt egyre többfajta ital keverése jellemző az italozás alkalmával. Legalább 3 fajta italt fogyasztanak egy alkalommal, azt is igen rövid idő alatt (rohamivás). A kábítószerek esetében nőtt az alkalmi fogyasztók aránya és elmondható, hogy azok, akik a marihuánát kipróbáltak könnyebben nyúltak egyéb szerekhez is. Magyarázatot a romlásra nehezen találni, hiszen 2007-hez képest a mentális állapotokban nincs változás, azaz nem érzik magukat rosszabbul, nem változtak az öngyilkossági ráták, egyedül a normakövetésben tapasztalható 2007-es adatokhoz képest változás, ami a szabályszegések növekedésére utal. Májusban lesz a hivatalos kiértékelése az ESPAD felmérésnek. Ezek egyelőre a kutató Elekes Zsuzsa elemzései és a korábbi évek eredményeinek az összehasonlításából nyert megállapítások. 

Ez a statisztika. Lássuk az elmúlt két évben felkapott mefedron nevű szerről mit is lehet tudni. Először is két videó, az időpontok fontosak, hiszen 2010-ben még legális volt a szer, míg 2011 őszétől az illegális szerek listájára került a becenevén csak KATI-nak vagy ZSUZSI-nak vagy MIAU-nak nevezett anyag:

2010. ősz


2011. nyár

A mefedron ugyan tiltólistára került, ugyanakkor újabb és újabb legálisan kapható fürdősók, füstölök és egyebek jelentek meg a piacon, azaz a neten és mint a pizzát házhoz viszik. Veszélyesek, mert nem tudni, mik is valójában és milyen hatásaik is vannak. A fenti videók önmagukért beszélnek. Tegnap az egyik gyorsétterembe szaladtunk ki ebédelni a konferencia szünetében. A mefedronról szóló előadáson elhangzott, hogy az ambulanciákra beszállított használóknál külső nyomok is láthatóak, ugyanis  ez a szer bőrkiütést okoz, az arcon a testhajlatokban, kicsi hólyagocskákat. Nos, éppen végeztünk, amikor egy kissé szétesett srác odaugrott hozzánk és a tálcám felé nyúlt, még el is csodálkoztam, hogy annyira éhes, hogy a maradék sült krumplira veti magát, amikor annyit mondott, hogy a blokkot szeretné elkérni a WC-hez. Odaadtam neki és, amikor ránéztem a labilitása mellett az tűnt fel, hogy tele volt apró piros pöttyökkel az arca és szinte pánikszerűen ment a WC-be...Lehet, hogy nem azért és bízzunk benne, hogy nem, az viszont már tapasztalat, hogy ezek a fiatalok gyorsétkezdékben intézik ezeket a szeánszokat...
A legfontosabb üzenetet a pszichoaktív szerekkel kapcsolatban Zacher Gábor könyvében találtam meg. 


"Mit csinál a kábítószer velem, veled? Nagyon egyszerűen egy mondatban megfogalmazható: MEGVÁLTOZTAT. És úgy változtat meg, hogy ezt érdemben nem tudod befolyásolni. Nem az a veszélye a szereknek, hogy meghalsz vagy beteg leszel, vagy ne adj isten elvisz a rendőr, hanem az, hogy megváltoztat, EZ A VÁLTOZÁS AZ, AMI TELJES EGÉSZÉBEN KISZÁMÍTHATATLAN." (190.oldal)

Ha valaki volt már részeg, akkor pontosan tudja, milyen fázisokon megy keresztül és hogy mennyire megváltozik az ember viselkedése és hogy van egy pont, ami után pont van, azaz egy világ, ami kiszámíthatatlan és veszélyes, mert nincs az embernek kontrollja, mert a szer uralkodik felette. Félelmetes érzés. És az még inkább, ha valaki felül erre a gyorsvonatra...


 Érzésvilág filmzenével: Transpotting 1996. 

Prevenció...rendszereket és stratégiákat építenek fel rá. Kell, szükség van rá. A fiataloknak leginkább hiteles mintákra van szükségük, hiteles felnőttekre és családra, beszélgetésre és arra, hogy megtanuljanak nemet mondani...Vannak akik végigmentek az úton és sikerült túlélniük. Azonban a függőség gyógyíthatatlan betegség, azaz bár az illető aktuálisan nem él együtt a szerrel, de pszichésen mégis függő (absztinens). Nagyon kemény folyamatos munka újraépíteni az életét, annak aki drog nélkül szeretne élni...

Quimby: Turning to the blue (ajánlom a szövegét!)

„A prevenció célja egy mondatban megfogalmazható: meg kell tanulni felemelt fejjel nemet mondani.”(228.old.)


SZÓLJ ÉS KÉRJ SEGÍTSÉGET!


Drog Stop (éjjel-nappal)          + 36 (80) 505 678      


Drogok hatásairól, segítségkérés (drogambulanciák)lehetőségei:


2012. február 18., szombat

Kik ők, a Z generáció?

Z, ONLINE, VÁLSÁG-, NET-, IT, BEDRÓTOZOTT, DIGITÁLIS BENNSZÜLÖTT, BESKATULYÁZOTT…
GENERÁCIÓ
Forrás:  http://www.edutopia.org/

Minden korosztályt meghatároz az a környezet, amelyben felnőtt, az akkori történelmi, társadalmi és kulturális körülmény, amely hatással volt szocializációjára, személyiségének kialakulására.  Egy generáció létrejöttét elősegítő tényező lehet egy közös problémafelvetés, egy generációs élmény, amely alatt történeti tények bizonyos módon való átélését kell értenünk, és amely nem azonos az egész népesség körében. Ez az élmény nemcsak a generáció közös szellemét határozza meg, hanem meghatározza azt is, kik fognak a generációba tartozni. A mostani generációra legnagyobb hatást a globalizáció és a változatos technológiai újítások hozták, melyek által a világ fiataljait hasonló események, trendek és folyamatok alakítják.

Strauss és Howe azt állítják könyvükben, hogy ahogyan a történelem alakítja a generációkat, úgy alakítják a generációk is a történelmet. Könyveikben, a Generations-ben, illetve a The Fourth Turning-ben az angol-amerikai történelmet ciklusokra osztják, és a generációkat aszerint címkézik, hogy melyik ciklusban születtek. A négy ciklus egy lengő ingához hasonlítható. Strauss és Howe úgy gondolják, hogy a történelem ciklusai a következő módon ismétlődnek: krízisperiódus (egyik véglet), fejlődési időszak (másik véglet), illetve az ébredés és a feltárás periódusai (a csendesebb periódusok). 

A generációs címkék a második világháború után keletkeztek, mely a látványos demográfiai robbanásnak volt köszönhető, ezért a „baby boomer” kifejezéssel illették a 1946-1964 között születettek generációját. Ezzel a címkével kezdődött el a nemzedéki megnevezések kidolgozása.

A következő nemzedék elnevezése, Douglas Coupland kanadai író X generáció című, 1991-es posztbeat regényéből származik, amely három fiatalnak a fogyasztói társadalomból való kivonulását mutatja be. Társadalomtudósok ennek nyomán kezdték használni az elnevezést és ebből származott az Y és Z generáció címkéje is. 

Forrás: www.hvg.hu

Ámbár Magyarországon ehhez hasonló elnevezések, címkék kevésbé terjedtek el, az utóbbi évtizedben egyre több tanulmány, könyv és kutatás foglalkozik az Y és Z generációval. Míg az X generáción az 1970-1980-as években születetteket értjük, addig az 1981-2001 között születetteket az Y, illetve legfiatalabbjaikat Z generációnak nevezik. E két utóbbi nemzedék legfontosabb ismertetőjele, hogy ők már a digitális technológiák világába születtek bele. 

Prensky révén kezdték el az internettel felnőtt nemzedéket „digitális bennszülötteknek” (digital natives) hívni. Ők a net-generáció, akik 1980 után születettek. A könyvkultúrán felnőtteket pedig „digitális bevándorlók” (digital immigrants”).

Mind az Y, mind a Z generáció különbözősége az előző nemzedékekhez képest leginkább másfajta kommunikációjukban mutatkozik meg. Ezek a fiatalok sokkal intenzívebben kommunikálnak, ami nemcsak a folyamatos e-mailezést és az internetes csevegést, a csetelést jelenti, hanem a mobilozást is, ami egy „állandó bekapcsolt állapotot”, azaz „always on” állapotot feltételez. Az intenzív kommunikáció egyben arra is enged következtetni, hogy nem annyira a technológiai újdonságok és azok magas fokú ismerete iránti vonzódásuk a legfőbb jellemző vonásuk, hanem a különböző technológiák által biztosított önkifejezési, szórakozási és közösségi találkozások lehetőségei. 
A digitális nemzedékről szóló konferencián hasznos lett volna, ha előadóként megszólal egy digitális bennszülött és elmondja, hogy ők miként látják önmagukat és a világot, amiben élünk. Ezt most pótlom itt. A TEDxYOUTH@Budapest konferenciasorozatában Kaszás Krisztián tartott egy nagyon érdekes előadást a digitális bennszülöttekről, melyben hangsúlyozza, hogy a technika a kreativitást fejleszti, intenzív alkalmazása érdekesebbé teheti a tanórát, a diákokat pedig motiválhatja a tanulásra. A lineáris helyett az organikus gondolkodásé a jövő, mondja.






És hogy miként változtatta meg az agyműködést a digitális technológia, azt az alábbi angol nyelvű videó, jól szemlélteti:





És végül Dr. Bessenyei István szociológus, egyetemi docens tanulmányából egy részlet: 

"Prensky idézi a neurobiológusokat, akik azt állítják, hogy a virtuális világba beleszületett gyerekek agya másképp hálózatosodik, percepciós képességeik másfajták, mint a „bevándorlóké”, gondolkodásmódjuk, holisztikus, vizuális megismerési technikájuk másképp működik, mint idősebb tanáraik nemzedékeinek olvasásra alapozott memóriája. A digitális nemzedék az online-játékok, a közösségi hálózatok, a blogok, az interaktív kép-, hang-, video- és szövegalkotás, az internetes video-telefonálás, a mobiltelefon és a világháló információ-gazdag világában nőtt fel, ellentétben tanáraik nemzedékével, akik közül a legtöbb csak felnőtt korában ismerkedett meg a számítógéppel illetve a széles sávú internettel és a web2.0-ás eszközökkel.
Ez a helyzet drámai konfliktusokhoz vezet: nemcsak arról van szó, hogy a tanár nem képes a hagyományos tanulásra motiválni a diákokat, hanem arról is, hogy egymás nyelvezetét sem értik meg.

„Képtelenek vagyunk megérteni, még kevésbé nagyra becsülni vagy értékelni azokat a fejlődési fokokat, amelyeket a digitális bennszülöttek képességeik fejlesztésében megjártak. Ehelyett azon kesergünk, hogy milyen képességekkel nem rendelkeznek. Mivel a digitális nyelv nem az anyanyelvünk, s mivel bevándorlóként jelenünk meg világukban, öntudatlanul is lenézzük azokat a gyerekeket, akik tőlünk különböző cselekvési formákat gyakorolnak. A digitális kor gyermekei merőben másféle képességekkel rendelkeznek, mint amivel mi magunkénak vallunk és értékelünk.
Öntudatlanul is hajlunk arra, hogy feltételezzük: képességeik nem kielégítőek és nem érik el az írni-olvasni tudásnak azt a fokát, amivel mi rendelkezünk, hiszen úgy tűnik, hogy nem becsülik, és nem részesítik előnyben a mi írásra-olvasásra alapozott kultúránkat. Így ahelyett, hogy közel engednék magukhoz az innovációt, ahelyett, hogy elismernék, hogy a világ megváltozott, s új, digitális világ jelent meg, sok digitális bevándorló panaszkodik és ragaszkodik mereven a régi sémákhoz, miközben arról mesél, hogy mennyivel jobb volt a régi hazájában.” (Jukes és Dosaj 2006:14)

Ian Jukes és Anita Dosaj – Prenskyre és még 21 más angolszász szerzőre – támaszkodva a következőképp foglalták össze a két generáció közötti különbséget:
Digitális bennszülöttek – digitális bevándorlók
„A digitális bennszülöttek”
„A digitális bevándorlók”
Gyorsan kívánnak információt szerezni többféle multimédia-forrásból
Korlátozott számú forrásból származó információ lassú és ellenőrzött átadását részesítik előnyben (nyomdafesték-sovinizmus)
A párhuzamos információfeldolgozást és a több feladattal való egyidejű foglalkozást (multitasking) kedvelik.
Az egyszintű információ-feldolgozást és az egyetlen (vagy csekély számú) feladatra való koncentrálást kedvelik (egyszintű terhelhetőség).
A szövegnél szívesebben dolgoznak kép-, hang- és videó-információkkal.
A kép-, hang- és videó-információkkal szemben előnyben részesítik a szöveget.
Szívesen keresnek rá véletlenszerűen, hiperlinkek útján elérhető multimediális információra (nem-lineáris feldolgozás)
Az információkat lineárisan, logikusan felépített és adagokra bontott formában kedvelik.
Kedvelik a szimultán kölcsönhatásokat, illetve a hálózati kapcsolatok létesítését számos más felhasználóval.
Inkább az egyéni munkavégzést részesítik előnyben. Jobban kedvelik, ha a tanulók egyénileg, másoktól függetlenül, mintsem másokkal hálózati kapcsolatokat fenntartva, kölcsönhatásban dolgoznak.
Legszívesebben „éppen időben” (just-in-time), vagyis az utolsó pillanatban tanulnak.
Szívesebben „minden eshetőségre felkészülve” (just-in-case) tanítanak (a vizsgakövetelmények szem előtt tartásával).
Az azonnali megerősítést és azonnali jutalmat kedvelik.
Szívesebben választják a késleltetett megerősítést és jutalmazást.
Azt tanulják szívesebben, ami releváns, azonnal hasznosítható és egyszersmind szórakoztató.
A standardizált tesztekre való felkészítést szolgáló oktatást részesítik előnyben, a tantervi irányelveknek megfelelően.

(Jukes és Dosaj 2006:37 alapján)

De ezt a különbséget más, a posztmodern differenciálódással kapcsolatos körülmények is erősítik. Az iskolában egymás mellé került az a nemzedék, amely a virtuális tudáshálók, kommunikációs rendszerek globalizált világában nőtt fel és naponta éli át azt, hogy személyiségének építése közben a legkülönbözőbb magatartásbeli, fogyasztásbeli, ideológiai, vallási minták – és információs adatbázisok - közül választhat.  A mai idősebb tanárnemzedék viszont úgy nevelkedett, hogy fiatal korában lényegében nem élte át a maihoz hasonló erősségű individualizálódást, a választási lehetőségek sokféleségéből fakadó döntési helyzetek örömeit és kínjait. A paternalista diktatúrák részben fel is mentettek a választás nehézségeinek egy jelentős része alól, hiszen a magatartásformák, ideológiák kötelezőek, az információk hiányosak, ritkábbak és hivatalosan megszűrtek voltak. E helyzetben az egyén azzal igazolhatta esetleges konformizmusát, a normáknak való behódolását, hogy a választás a hatalom nyomása miatt kötelező, és nem is igen létezik más kiút. Két beállítódás, két különböző nyelvezet, jelrendszer és befogadási stílus kerül így egymás mellé. (V.ö. Bessenyei 2009:13-15.)"

Változni, fejlődni és haladni kell a korral mindannyiunknak és leginkább a tanároknak, pedagógusoknak, hogy hitelesek és hatékonyak tudjanak maradni/lenni!

Irodalom:
  • Neil Howe – William Strauss: Generations. The History of America’s Future, 1584 to 2069. Harper Perennial,1992., Neil Howe – William Strauss: The Fourth Turning: An American Prophecy. Broadway Books, 1997.










  

2012. február 12., vasárnap

Konferencia volt a digitális nemzedékről

http://digitalisnemzedek.hu

2012. február 11-én, szombaton az ELTE Pedagógia és Pszichológia Karán egy nagyon izgalmas konferencián vettem részt. Az előadások, kerekasztal-beszélgetés és a szekció ülések a digitális bennszülöttekről, másságukról, erősségeikről és gyengeségeikről szóltak illetve arról, hogy miként tud hatékony munkát végezni a tanár a Z generációval.


"One only understands the things that one tames," said the fox. "
                                                        Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. 
                                                  Antoine de Saint-Exupéry: Kis herceg. Fordította: Rónay György


A legnagyobb öröm számomra az az élmény volt, hogy együtt lehettem azokkal a pedagógusokkal, akiknek fontos, hogy megismerjék a diákjaikat és megértsék különbözőségük okait. Igen, ez egy más generáció, még nekem is, aki korban közel állok hozzájuk, nekem is nehéz velük tartani a tempót és három dimenzióban is érdekesnek maradni...
Dr. Gyarmathy Éva előadása nagyon elgondolkodtatott. A készségek átalakultak. Az írásbeliség elterjedésével, a folyóírás megtanulásával fejlődött ki a verbális, analitikus, logikus gondolkodás. Az agyműködés átalakult a digitális technológia fejlődésével. Míg a digitális bevándorlókat (tanárok, szülők, nagyszülők, az X és a "baby boomer" generáció) a bal agyféltekének dominanciája jellemzi, azaz a logikus, rendszerekben való realitást előtérbe helyező gondolkodás, addig a digitális bennszülötteknél a jobb agyféltek képességei, az érzések, képzetek és a szimbólumok játszanak szerepet a gondolkodásukban. Ezáltal fejlettebb a rövidtávú memóriájuk, kockázatvállalóak és könnyebben dolgozzák fel a változó információkat. A Cogito ergo sum helyett, ma már Senito ergo sum a gondolkodás meghatározója.
Ebben a helyzetben a felnőttek legfontosabb feladata, hogy átadják a jól elsajátított rendszereiket, stratégiáikat, hogy a 3D világának észlelése kivitelezhetővé váljon. Ehhez az előadó a legősibb módszert ajánlja, mint fejlesztési lehetőségeket: a művészetet, a sportot és a stratégiai játékokat. Ezek ugyanazt a logikai  gondolkodást fejlesztik, mint a folyóírás elsajátítása és közben kiválóan rá lehet vezetni a gyerekeket a rendszerek, a késleltetés, az egymásutániság hasznosságára, melyek által sikeressé és eredményessé válhatnak és nem utolsó sorban jól fogják érezni magukat a felnőttek világában is.




Hogy kik is ők, a digitális bennszülöttek? Jövő héten írok róluk egy bejegyzést. Aztán szeretnék írni Tari Annamária új könyvéről, majd pedig a tanári módszerekről is szót ejtek néhány bejegyzés erejéig a blogon, melyek hatékonnyá tudják tenni a pedagógus munkáját a dimenziók sűrűjében.

Ha valakit bővebben érdekel a konferencia, akkor itt online megnézheti.

És egy kapcsolódó cikk: Elbutul a Facebook-nemzedék? Interjú Gyarmathy Éva pszichológussal.


A következő témába vágó esemény: 2012. május 26-án, szombaton Digitális Pedagógus Konferencia