 |
| Fotó: Makai Eszter |
Önkéntes munkáról beszélni nagyon nehéz. Az ember vagy teszi és tettével példaértékű vagy, és itt nincs más lehetőség...Hogy miért is gondolkodom erről? Az idei tanévtől a kollégiumi alapprogram keretén belül 90 percet kaptam évfolyamonként, hogy beszéljek a másokért való felelősségvállalás és az önkéntesség fontosságáról. Kissé bajban voltam, mit is meséljek, hiszen ezt érezni kell, be kell vonódni, ki kell próbálni, önként dalolva...hogyan is motiváljuk a gyerekeket így kötelező délutáni órán ülve arra, hogy másokért szívvel-lélekkel tegyenek?
Őszinte leszek, ezt tanórai keretek között nem lehet megtanítani. Mesélni lehet róla, kérdezgetni, beszélgetni, kis filmet levetíteni, de ez hatékonyságában messze mögötte marad annak, amit a projektalapú oktatás módszerével elérhetünk. Ez a metodikai eljárás a
gyermekeket az oktatás során teljes emberként kezeli. Érzelmi, értelmi,
motorikus adottságaikat is figyelembe véve kívánja megszólítani, lehetőséget
adva ezzel a kíváncsiságból fakadó céltudatos tevékenységre, alkotó munkára. A projektmódszert John Dewey amerikai pedagógus a
századfordulón alkalmazta először. Később tanítványa, Kilpatrick írta le a
módszer lényegét, a gyakorlati alkalmazás módjait. Elterjedése a század első
felére tehető (forrás: http://www.alternativ_pedagogiak.abbcenter.com/?id=46318&cim=1)
 |
| Fotó: Makai Eszter |
Az elmúlt évek során magam is több civil szervezetnél dolgoztam önkéntesként és gyerekkorom óta szívtam magamba a közösségfejlesztés csínnyát-bínnyát. A szüleimtől láttam, aztán valahogy mindig kedvet éreztem ahhoz, hogy szervezzek és segítsek, ezért is lettem pedagógus. Mondhatni az anyatejjel szívtam magamba, így egyet biztosan tudtam nekem kell példát mutatnom és lelkesednem, ahhoz hogy megérezzék a diákjaim az ízét.
2008 decemberében indult a Mindenki Mikulása. A név onnan ered, hogy anyukám nyugdíjasként oviban dolgozott és imádták a gyerekek és Mindenki Óvónéniéjnek hívták, így ráemlékezve adtam ezt a nevet a projektnek. Az első cipősdoboz gyűjtésünk a Hűvösvölgyi Gyermekotthon részére történt. A tanáriban gyűltek az ajándékok, mostuk és szárítottuk a behozott plüssállatokat, csomagoltuk az ajándékokat és valami elképesztő hangulat uralkodott a lány tanáriban. Aztán jött a Mikulás nap és sok-sok autóba szálltunk Ricsi Mikulással és a Krampusz lányokkal és néhány diákkal és tanárral. Katartikus volt az élmény, a mai napig emlegetjük, szívszorító és könnyfakasztó volt. Aztán rákövetkező években gyűjtöttünk kupakot Dávid kezelésére, vittünk ajándékot az érdi oviba és készítettünk 80 darab zoknibabát a Szent László Kórház kis betegeinek és a Dankó utcai ovisoknak valamint a bélfenyéri Szent Miklós Gyermekotthon kis lakóinak gyűjtöttünk ajándékokat.
 |
| Fotó: Makai Eszter |
Idén a projekt koncepciója újabb elemmel bővült. Eddig is fontosnak tartottam, hogy a kapcsolódás személyes legyen, mind az ajándék összeállításában, mind az átadásban és abban is, hogy ahova megyünk legyen közvetlen ismeretség. Ebben az évben lett saját logónk, amit Szemenyei Dorka volt diákunk készített és az ajándékozás dokumentálását is egyik fotós diákunk, Makai Eszter vállalta el. December 5-én (ami egyébként az Önkéntesek Világnapja) a Menedékház Alapítvány Családok Átmeneti Otthonában élő 44 gyereknek vittünk személyre szóló Mikulás napi ajándékot. A konktaktunk egyik régi diákunk volt Kosztka Julcsi, aki az ELTE-n szociális munkásnak tanul és a Menedékháznál dolgozik. Emellett idén is gyűjtöttünk az erdélyi gyermekotthon lakóinak is ajándékokat, melyeket Marci atya és szintén volt diákunk Szemerédi Bernadett segítségével juttattunk el.
Nagyszerű érzés, hogy már rég elballagott diákjaink jönnek ilyenkor vissza a kollégiumunkba, hoznak játékokat, ajándékokat, gyűjtenek a munkahelyükön és szeretettel emlékeznek egykori közös ajándékozásaink izgalmára. A kollégák is sokat segítenek, összehozza a kollektívát minden szinten. Élmény-pedagógia, igen így lehet tanítani, így értik, érzik...megkönnyezik. És ennél is sokkal többet jelent...felelősségvállalást másokért...önmagunkért...a jövőnkért. :)
 |
| Fotó: Makai Eszter |
 |
| Illusztráció: Szemenyei Dorka |
