Régóta nem írtam bejegyzést, pedig rengeteg élmény, hatás-ellenhatás ért. Számomra az írás belső konfliktus; vágyom rá, de a gondolataim sokkal gyorsabbak mint a kezem. A figyelmem összpontosítása akkor valósul meg, ha valami igazán felkelti az érdeklődésemet vagy megérnek bennem a gondolatok.
Akkor lássuk, mi is inspirált ma engem az írásra?!
Mivel ezen az oldalon a konfliktuskezelésének egyik módszeréről és annak hatékonyságáról gyűjtöm össze a tapasztalataimból és olvasmányaimból szerzett tudásanyagot, ennek tükrében szemlélem az elém kerülő helyzeteket. Számomra a konfliktus az emberi lét természetes velejárója, mozgatórugója. Jean-Paul Sarte ezzel kapcsolatban azt állítja, hogy önmagunk és a mások között kialakított kapcsolat „kölcsönösségen” és „változáson” alapul. Szerinte már ez a viszony is magában hordja a konfliktusokat. A konfliktus jelentése pedig nem más mint a másokért-való-lét. (Freddie Strasser-Paul Randolph: Mediáció a konfliktusmegoldás lélektana).
A mediátor elfogadja a konfliktust, mint az emberi élet megkerülhetetlen aspektusát, a kibékülés lehetséges következményeivel együtt.
Az életben mindenki kerül olyan helyzetbe, amikor közvetíteni, békítenie kell emberek között és nagyon fontos, hogy ilyenkor, miként kommunikál, mennyire avatkozik be, mennyire látja a másikat és önmagát. Jó kommunikáció, önismeret, figyelem, kellő távolság és bizalom, ezek a muníciók elengedhetetlenek a nehéz pillanatokban.
Az én gyakorlóterepem az iskolai/kollégiumi közösségek, az őket mozgató negatív-pozitív impulzusok. Boldogító kamaszokkal dolgozni, hallgatni őket és segíteni az élet labirintusában való eligazodásukat. Problémáik, kétségeik, belső-külső konfliktusaik inspirálnak. Fontosnak tartom átadni az élet szeretetének érzését, az együttlét örömének csodáját, a támogató, segítő közösségek lelki-szellemi- testi egészséget erősítő támaszát. Fontos, hogy az ember magában is képes legyen örömet találni, de az még fontosabb, hogy képes legyen egészséges társaskapcsolatokat létrehozni és boldog életet élni.
Napjainkban sokféle konfliktus van: megélhetési, gazdasági, politikai, munkahelyi, családi, hétköznapi, emberek, etnikai csoportok, vallási irányzatok, bőrszínek és hitek közöttiek. Miközben mindenki harcol a sajátjáért, ritkán néz ki a maga közegéből és áll meg legalább egy percre és nézi meg kivel, mivel és miért harcol, és még ritkábban nézik meg a közös dolgokat, ami jó és csak együtt jó. Miként az emberi szervezet úgy minden rendszer, a közösség tagjai is csak sokféleségükkel együtt képesek működni, ez kölcsönhatások, akciók-reakciók egységéből épül fel. Rendszer, hálózat, rész-egész. Elfogadás – befogadás - elengedés.
És akkor csütörtökön a tanári asztalomon egy dvd pihengetett egy cetlivel a tetején, melyen a következő állt:
Kedves Andi!
Nézd meg ezt a filmet! A tanárnőről Te jutottál eszembe! Puszi, Saci
A film a Freedom Writers 2007 (magyarul Saját szavak). A film témája az integráció. Hangzatos, divatos szó, de mi van mögötte, van e mögötte valódi cél, szándék. Mi kell ahhoz, hogy valóban egy közösség tagja legyél? Milyen ember tud sokféle embert a sokféle ellenérzésével közösséggé formálni?
Több egy gettófilmnél, egy embert csak egy másik ember menthet meg, egy ember csak egy másik emberrel/emberekkel lehet teljesen boldog. A hit, hogy mindez megvalósul, onnan indul el, hogy egyenrangú kapcsolatokat hozunk létre, tiszteljük egymást a különbözőségeinkkel együtt.
Pedagógusoknak, osztályfőnököknek, történelemtanároknak nagyon ajánlom, rengeteg jó módszer van a filmben! Főként, hogy a Holokausztot mint módszertani tükröt az etnikai konfliktusokban rejlő emberi kegyetlenség elfajulásaként mutatja meg!
És akkor egy rövid válasz az ajánlónak, Sacinak a tanítványomnak:
Drága Saci!
Köszönöm! A szavak kevesek ahhoz, amit éreztem, miközben néztem! És tudod, értetek mindig mindent!
És zárásként álljon itt egy idézet:
„Ami a SZÖVETSÉGet korszerű fogalommá teszi, hogy a különbözőség méltóságát hirdeti…Az Isten és az ember közötti nagyszerű szövetséges kapcsolat, a férfi és nő között a házasságban, egy közösség tagjai vagy egy társadalom polgárai között azért állhat fenn, mert mindkét fél elismeri, hogy nem jó egy embernek egyedül. Isten nem tudja jobbítani a világot az emberek részvétele nélkül.” Jonathan Sacks (The Dignity of Difference 2002)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése