Kamasznak lenni...Határok. 1.

Fotókat válogatta: C.P.

Rég írtam...az elmúlt időszak igazán izgalmas és eseménydús volt. Túl vagyok a vizsgaidőszakon és néhány belső és külső utazáson. Azt mondják, az embert nem véletlenül találják meg témák, munkák és emberi kapcsolatok. A tükrözés technikát tanulva és a nondirektivitást erősítve elsősorban az egyetem önmagunk fejlesztéséről szól, vagy inkább önmagunk megismeréséről...miért is vagyunk ott, ahol vagyunk...mielőtt még teljesen belefeledkeznék a mélylélektanba, visszaugranék a blogbejegyzés témájához. Miért is éppen most érett meg egy blogbejegyzés sorozat a kamaszokról, arra egyszerű a válasz: mindkét szóbeli vizsgámon a serdülőkort húztam...sorsszerű? Hmmm...az!:)

És hogy az én kamaszkorom milyen volt, erre egy egykor volt beszélgetésből egy rövidke részlet:

- Andikám! A mi kamaszkorunk alvó korszak volt! -  mondta egyszer az egyik barátnőm, amikor éppen felidéztük, azaz próbáltuk felidézni a gimis éveket...Stréber jó tanulók voltunk...ennek megannyi átkával és áldásával...szorongók és teljesítménykészeresek voltunk ugyanakkor a legjobb egyetemekre kerültünk be, aztán egy év után mindannyiunknál jött a lelki összeomlás...és kezdtünk végre lázadni...a szakirodalom ezt posztadoleszcenciának hívja, azaz elhúzódó kamaszkornak...a burokban való lét - saját tapasztalat - káros...bár az eszetlen lázadás sem kevésbé...hol is van a határ? Vajon kamaszként van határ? Ki húzza meg illetve ki segít a határok megtalálásában...? Segít e valaki ma egészségesen megélni a kamaszlétet...?

Fotókat válogatta: C.P.

Az elmúlt 14 év alatt igazán sokféle kamasszal találkoztam, egy biztos, hogy akár eminens volt, akár gyenge tanuló iszonyú válságot élt meg önmagával és a családjával és ez a NORMÁLIS! Aki nem lázad, aki nem önállósodik, aki nem feszegeti a határait és nem létesít társaskapcsolatot...nos, az megakad az identifikációjában...Ahhoz, hogy tudjuk kik vagyunk azaz mivé/kivé szeretnénk válni...meg kell harcolnunk magunkért másokkal...a világgal. Ekkor születnek azok az álmok, amiket majd felnőttként megvalósítunk. Amit mi találunk ki, amiért mi lelkesedünk vagy éppen csalódunk benne. Ennek a korszaknak sajátossága, hogy autonómiára vágynak, felelősségre, döntési helyzetekre...miközben félnek, bizonytalanok és újraélik az ödipális konfliktusban a szülőhöz való kötődés vágyát egyben a szülőtől való elszakadás feszítő igényével...azaz szeressetek úgy is és akkor is ha kibírhatatlan vagyok...!!! Határokat feszeget, miközben határokat szeretne kapni...elfogadó és szeretetteli közegben akarja kipróbálni magát, hogy tudja ki is ő...A legkreatívabb, legmélyebb korszaka az személyiségfejlődésnek...testileg, lelkileg és szellemileg a legdinamikusabban változó időszak és a legnehezebb is a kamasznak is és a környezetének is...

"A serdülőkor tehát - a pszichés betegségekre emlékeztető jelenségek ellenére - a normatív válság időszakának tekinthető, amelyet egyrészt az énerő viszonylagos gyengesége, másrészt a növekedésre szolgáló energia felszabadulása jellemez. A lekötetlen, szabad energiák addig rejtett szorongásokat is életre kelthetnek, és új konfliktusokat provokálhatnak, de az én új funkcióinak érlelődését, a kreatív potenciál kibontakozását segítik." (részlet Frenkl Sylvia - Rajnik Mária: Életesemények a fejlődéslélektan tükrében) 

Ma a Z generáció  a felgyorsult információ hálózatában olyan impulzusokat kap és olyan elvárásoknak van kitéve, amely egy érett, felnőtt embernek is sok nehézséget okoz. A mai magyar oktatás nem tud mit kezdeni ennek a generációnak az új problémáival, de a régiekre sincsenek jól bevált módszerek. Továbbra is kockagyártás folyik...illetve folyna, ha ... csak a gyerek pont azt mutatja...hogy minden megváltozott...krízis van...és a legdöbbenetesebb, hogy a kutatások szerint egyre drasztikusabb a gyerekek elmagányosodása....hogy ez mit is jelent, hova is vezet azt a következő bejegyzésben fejtem ki.

Egy biztos, a határok kijelölésének mindig és mindenkor rugalmasnak és egyénre szabottnak kell lennie és ami által ez megtörténhet, az a világ legegyszerűbb módja: beszélgetni kell velük. És mielőtt felcsattannátok, hogy na pont azt nem akarnak...ez majd egy másik bejegyzés témája lesz, hogy hogyan lehet őket megszelídíteni... ;-)

Fotókat válogatta: C.P.