Konfliktus

Megértés nélkül nincs megoldás…

Az életünk tele van helyzetekkel, melyek attól függően, miként értelmezzük, okozhatnak örömet vagy éppen csalódottságot. A kérdés csupán annyi, hogy a pohár félig tele van vagy félig üres. 

A konfliktus meghatározására Lovas Zsuzsa és Herczog Mária MEDIÁCIÓ, avagy a fájdalommentes konfliktuskezelés című könyvet használtam.

„A konfliktus egyet nem értés, ellentét, vita vagy feszültség emberek vagy csoportok között. Ez az állapot vélt vagy valós ellentéteken alapul. A konfliktusok univerzálisak, hiszen minden emberi kapcsolatban, minden kultúrában felfedezhetők.

Konfliktus akkor alakul ki, ha az egyik fél nem azt kapja, amit elvár, vagy amit jogosnak tart.”

A folytatásban a konfliktus keletkezésének okai kerülnek középpontba a könyvbe:

• Erőforrások (idő, pénz) – elosztással, újraelosztással rendezhető
• Szükségletek :

- fizikai: biztonság, otthon, ennivaló

- pszichológiai: elfogadás, magánélet, kapcsolatok

- szociális: azonos jogok, azonos lehetőségek, azonos bánásmód

·        Értékek (a legtöbb problémát okozzák): az értékekről nem lehet vitatkozni, mivel azt jelzik, hogy az egyes ember mit tart helyesnek, és mit tart helytelennek. Az egyén változtathat értékrendszerén, de ezeket kívülről megváltoztatni nem lehet.

·        Érdekek: általában különbözőek, melyek összeütközésekhez vezetnek.

A konfliktusról azt hallottuk szüleinktől, tanárainktól, hogy rossz. Jobb, ha elkerüljük, csöndben maradunk, elfogadjuk a felettünk álló hatalmát és az ezzel járó, akár számunkra rossz döntéseket és annak hatásait. És ha elfogy a türelem, akkor vagy agresszív megoldásokat vagy jogi eljárásokat érdemes alkalmazni. Ezek a hagyományos útjai a konfliktus kezelésének. A problémák megoldásainak eljárásait az otthoni modell alapján sajátítjuk el és annak ellenére, hogy az adott helyzetben szenvedtünk tőle, felnőtt életünkben, mivel más módszert nem tudunk, ugyanazt alkalmazzuk, amit anyánk vagy apánk alkalmazott krízis esetén.

Most nézzük meg a hibás konfliktuskezelés három formáját (még mindig Lovas-Herczog szerzőpáros könyvét alapul véve):

• Nem cselekszünk, amikor kellene, azaz a fennálló nehézségek létét nem ismerjük fel, vagy csak egészen egyszerűen letagadjuk.

• Cselekszünk, amikor nem kellene, azaz iszonyú erőfeszítéssel olyan nehézségeket próbálunk megváltoztatni, amelyek megváltoztathatatlanok. Ezek az utópiák. A cél elérhetetlen. Világmegváltási kísérletben vagy fantáziálásban testesül meg.

• Nem megfelelő szinten cselekszünk, azaz nem értjük meg a másik mozgatórugóit, érdekeit, nem ott teszünk erőfeszítést, ahol a probléma megoldható. Elbeszélünk egymás mellett.

És végül lássuk a destruktív hozzáállásokat a konfliktus megoldásához:

• Győztes-vesztes (versengő dinamika)
• Nincs remény (pesszimista)
• Szent háború (a cél szentesíti az eszközt)

A konfliktuskezelés érdekérvényesítés alapú megközelítése szerint a következő öt problémamegoldó típust különböztethetünk meg:

·        Elkerülő – „Nincs út - nincs győzelem”

·        Versengő – „Az én utam – én győzelmem”

·        Alkalmazkodó – „A te utad – én vesztettem”

·        Kompromisszumkereső – „Fél út – fél győzelem”

·        Problémamegoldó – A mi utunk – mindketten győztünk”

A fentieket többségünk ismeri, tapasztalta, alkalmazta, nyertese vagy épp vesztese volt. Azonban a megerősítő, építő problémamegoldás az egyedüli, amiben a résztvevők fellélegezve lépnek tovább. Az önbecsülésük növekszik és az egymás iránti tiszteletük mélyül. Olyan siker ez, amiben mindegyik fél teljesnek érzi magát, hiszen megértették, elfogadták őt és ezáltal sikeresen megoldódott a probléma.

Mindez nagy munka, tenni kell érte, de megéri!

Hamarosan saját példát is hozok, de mára ennyiJ! És természetesen szívesen veszem a Ti tapasztalataitokat!