Mostanában akarva-akaratlanul is konfliktusokba futottam. Próbáltam kívülálló maradni, szemlélődő, higgadt, aztán valami elszakadt és részesévé váltam az akkorra már robbanásig feszült helyzetnek.
Én magam nem egy csendes visszahúzódó ember vagyok, sokkal inkább gondolom megoldásnak az ütközést mint az elkerülést, azaz a megbeszélés és nem az elfojtás híve vagyok. A tanult módszereket gyakorolva, próbálok figyelni az én beszédre, a testtartásra, az empátiára és a távolságból való szemlélődésre és van hogy sikerül, aztán mint nemrég van hogy nem...
Életem legnagyobb konfliktusai mindig ebből adódtak: "Én diktálom, Te csinálod!" utasításokból.
Mivel jó magam is erős és temperamentumos személyiség vagyok nagyon ügyelek arra, hogy több szempontot is figyelembe vegyek és engedjek mások akaratának is...ez egy hosszú folyamat és még úton vagyok. Ugyanakkor végtelen felháborodás tör fel bennem, ha a magamban is meglévő gyengeségeket valaki a környezetemben mindenféle önkontroll nélkül alkalmazza akaratának, hangulatának, érzelmeinek és ösztöneinek kiélésére. Ekkor aktiválódik bennem a bomba és kattog...majd 10, 20, 50 után robban és a jól kihegyezett tőr pontosan beletalál a másik gyengéjébe és már kész is a káosz amigosz:-).
És ilyenkor jön a jó öreg mondás: "Okos enged, szamár szenved!"
No, kérem és akkor mindig nyeljünk? Vagy vágjunk álszentül jó képet vagy iratkozzunk be pszichológushoz, akinek elpanaszolhatjuk, hogy mekkora maflák lettünk vagy küzdősportot űzzünk, hogy kiadjuk a dühöt vagy fogjuk a batyut és meneküljünk...?
Egy biztos a békességért dolgozni kell és minden résztvevőnek, aki egy közösség tagja, legyen család, baráti társaság, munkahely vagy bármi. Fontos a kellő önismeret, a nyitottság a problémák pozitív megoldására és az ebben való együttműködésre és annak elismerése, hogy hibázni szabad és ettől még egyenrangú az az ember, aki épp nem jól mosogatott vagy nem úgy beszélt, ahogy kellett volna...
Hiszem, hogy a konfliktusok építő hatásúak, a negativitás, a mások folytonos lebecsmérlése, az életbe vetet bizalom megkérdőjelezése, harag és düh azonban romboló, sőt pusztító hatású. Elveszi az energiát, a meghitt légkört megöli.
Egy csodálatos pillanatot, egy jól sikerült feladatot egy negatív hozzászólás, egy rossz szájízű "jószándékú" kritika porig rombolhatja. Megéri? Nem.
A sikeres konfliktuskezelés alapja az egészséges önbecsülés, persze, ha ez megvolna a konfliktust kiváltóban nem is lenne ütközés.
Összegezve: hasonló a hasonlót szereti és érti és érzi, a különbözőség fejleszthet, ha képes mindkét fél azonos fokra ugrani, ha nem, akkor végtelen és eredménytelen játszmába kezdenek, amiben elvesznek.
Életem folyamán megtanultam egy folyamatot, amit feszült helyzetekben alkalmazok:
először humor, aztán meghallgatás, figyelem, segítség, csend, csend, figyelmeztetés, problémafelvetés, türelem, türelem és elengedés vagy végső elkeseredésben beolvasás(ezen még dolgozom nem eredményre vivő).
Az emberi sokszínűség csodálatos dolog és még csodálatosabb, hogy dönthetek, hogy a színkavalkádból melyek az én harmonikus színeim. A változást mindenki maga indíthatja el és számomra a harmónia fontosabb mint a győzelem a másik felett.
Sokáig úgy véltem, hogy gyávaság befejezni egy kapcsolatot azért, mert nagyon különbözőek vagyunk, ma bátornak, tudatosnak és erősnek érzem azokat a döntéseimet, amikor felismerem, hogy ővele nincs mi vagy ez nem az én feladatom, életcélom még ha évek óta teszem mindazt.
Az alap, hit az életemben, magamban és Istenben.
23.zsoltár
"Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az Ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig (mindörökké)."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése