A tápláló család és Gerald Durell

Az olvasás számomra szenvedély, a reggeli elindító és az esti lezáró pillanat, ha csak két oldalra van időm, akkor is megteszem, mert a lelkemnek kell és mert így szocializálódtam, ami azt is jelenti, hogy nem mindig voltam fegyelmezett a könyv lerakásában és volt, hogy könyörögni kellett, hogy menjek már reggelizni...bár ha olvastam, sosem voltam éhes, hm szabadalmaztatni kellene mint fogyókúrás módszert; Tápláld az agyadat és a lelkedet és karcsúsodik a tested! :-)))
De térjünk a bejegyzés központi mondanivalójára! Végül a vakációzásra egy humoros, könnyed olvasmány bújt a bőröndbe (és egy misztikus realizmus, csak hogy kerek legyen), amit valószínűleg érdemes lett volna már sokkal korábban elolvasni, de soha semmi nem késő és valami fantasztikus üdítő és felvillanyozó volt számomra. Bizonyítást nyert általa is, hogy a magas önbecsülés tápláló családban születik, ahol a konfliktusok építenek és inspirálnak!
Ez a könyv, amit mindenkinek szívből ajánlok, a vörösfenyők árnyékának idilli pillanatait színezte be, azáltal, hogy  a pihenni vágyókat random fel - feltörő hangos kacagásaimmal állandó kizökkenésben tartotta ellazulásuk mély pillanataiban...lassan nem is maradt körülöttem senki (na, jó ez volt a hab:)!

A könyv:
És amiért annyira szeretem:


"Olyan kedves embernek látszik – mondta mama, miután Koszti elbúcsúzott. – Csöppet sem olyan, mint egy gyilkos. 
– Miért, mit gondoltál, milyen egy gyilkos? – kérdezte Larry. – Olyan alak, akinek nyúlszája van, lólába, és üveget szorongat, amire rá van írva, hogy MÉREG?
– Ne butáskodj, drágám. Persze hogy nem így gondoltam. De azt hittem… szóval tudod, azt hittem, hogy gyilkosabb külseje van.
– Nem lehet a külső után ítélni – magyarázta Larry –, csak a tettek alapján. Én mindjárt megmondtam volna, hogy gyilkos.
– Miből, drágám? – kérdezte mama nagyon kíváncsian.
– Nagyon egyszerű – mondta Larry megvető sóhajjal. – Csak egy gyilkosnak juthatott eszébe, hogy albatroszt ajándékozzon Gerrynek."

És végül, hogy mi a könyv tanulsága és hogy miért érdemes a konfliktuskezelések alternatíváinak szemszögéből szemlélni, arra Virginia Satir  A család együttélésének művészete című könyvéből egy idézet: 

"Az ÉRTÉKESSÉG érzése olyan atmoszférában tud igazán virágozni, ahol tiszteletben tartják az egyéni különbségeket, nyíltan kimutatják a szeretetet, a hibákat arra használják, hogy tanuljanak belőlük, a kommunikáció nyílt, a szabályok rugalmasak, a felelősségről mintát nyújtanak (betartják az ígéretet) és becsületesek. Ez jellemző a tápláló családra. Nem véletlen, hogy azok a gyerekek, akik olyan családban nőttek fel, amelyre a fent említett jellemzők érvényesek, jóban vannak magukkal, következésképpen tudnak szeretni, testileg egészségesek és kompetensek." 

Gerry:-)

Jó olvasást és nevetgélést! :-)