Kati, Zsuzsi, Gina... ebben a bejegyzésben nem lánynevek, hanem drogok, kábítószerek...
Elérhetők, ehetők, ihatók, szívhatók és lőhetőek ... veszélyesek ... adják, veszik, élnek vele, nélküle, néha, mindig vagy soha...igen, a kamaszok: a Katik, a Zsuzsik, a Ginák és a Petik, a Danik és a többiek...
A pedagógusok többsége nem veszi észre, nem ismeri sem a szert, sem a gyereket, aki kipróbálja, használja, él vele néha, mindig, hébe-hóba vagy soha. Mik a jelek? Hogyan lehet felismerni? Kérdezik a kollégák. Nincs egyértelmű válasz, hiszen a tág pupilla, a karikás szemek, a zavarodottság, a megváltozott viselkedés, a hangulatingadozás, a lopások, a leromlott bizonyítvány, az ápolatlanság...sok-sok jele van, amik viszont lehetnek mástól is. Egy biztos pont van, ha ismerem a gyereket. Kollégák, nem papíron és kötelező kérdésekre adott válaszokból, hanem a beszélgetésink által, amit felajánlok és bizalmat, szeretetet adok és folyamatosan nyitva tartom a szemem, a fülem és a szívem!
Nekem ezt:
Esküszöm, hogy munkám során minden tőlem telhetőt megteszek tanítványaim, szellemi, testi, lelki fejlődése, személyiségük kibontakozása érdekében. Esküszöm, hogy diákjaimat önálló, szabad, gondolkodó, autonóm emberekké igyekszem nevelni. Mindenkor figyelembe veszem tanítványaim képességeit, helyzetét, életkorát, fejlettségét, és arra törekszem, hogy a nekik megfelelő legjobb nevelést és oktatást nyújtsam. Igyekszem átadni az emberiség és a kulturális Európa felhalmozott tudását, hagyományát és értékeit, a magyar történelem és művelődéstörténet értékeit, szaktudományom eredményeit és szépségét. Célom, hogy tanítványaim erkölcsi, intellektuális, esztétikai és vitális értelemben egyaránt gazdag, nyitott és sokoldalú, minden értelemben egészséges emberekké váljanak. Igyekszem diákjaimat a természet és az emberi kultúra tiszteletére és védelmére nevelni.
Helyzetemmel, jogaimmal és lehetőségeimmel soha nem élek vissza, nem hatalmaskodom, gyereket nem alázok és nem szégyenítek meg. A rám bízott és a tudomásomra jutott titkokat megőrzöm. Tanítványaim között nemük, nemzetiségük, állampolgárságuk, világnézetük, képességeik és kulturális tradícióik szerint különbséget nem teszek, mindegyikőjükkel mindenkor egyformán felelős tanárként viselkedem.
Munkámat a Magyar Köztársaság Alkotmányának szellemében, a mindenkori törvényekkel összhangban végzem. Tanártársaim munkájával és törekvéseivel kapcsolatban a kollegialitás vezérel, a szülőkkel az együttműködés és a család törekvéseinek megértése, mindenekelőtt azonban diákjaim igénye és érdeke irányítja tetteimet.
A kamaszkorból a felnőtté válás útja sokszor nagyon rögös és fájdalmas és veszélyes, érzékenyek a kamaszok és nagyon merészek, ha elvesztik a bizalmukat a felnőttek irányában, akkor elszabadul a pokol és nincs az a fegyelmező intézkedés, ami hatna az önrombolásuk ellen.
Beszélgessünk Velük, tanítsuk meg őket arra, hogy önmagukért felelősséget vállaljanak, hiszen akkor képesek lesznek jól dönteni és NEMET MONDANI A DROGRA!!!
Igen, minden cselekedetünk előtt van egy pillanat, amikor még van egy perc eldönteni, hogy mit választunk az ÉLETET vagy a LEÉPÜLÉST!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése