Narcizmus - báránybőrbe bújt farkasok...

"Olyan történelmi korban élünk, amikor kiáltó ellentét van az ember szellemi fejlődése és lelki-érzelmi fejlődése között: az előbbi létrehozta az elképzelhető legpusztítóbb fegyvereket, az utóbbi pedig megrekedt a kifejezett narcizmus állapotában, annak minden patologikus tünetével együtt." Erich Fromm: Az emberi szív  

Sok-sok évvel ezelőtt egy antikváriumban került a kezem közé Erich Fromm Az emberi szív című munkája, akkor úgy gondoltam egyszer még hasznomra fog válni, így hát megvettem. Azóta sokszor kézbe vettem, újra és újra elolvastam a fülszöveget,de valahogy a nekrofília, narcizmus és incesztuózus mindig visszatartott a belemélyülésétől. 

Szombat este, azonban a kezemben maradt és le se bírtam rakni...

Gyerekkorom óta foglalkoztat, hogy milyen szándék mozgatja az embereket, afelé, hogy embertömegeket befolyásolásuk alá vonva hatalmukat kibontakoztassák a legtöbb esetben valakik vagy valami ellenében. És az sem utolsó kérdésként vetődött fel bennem, hogy az emberek hogyan csatlakozhatnak egy megalomán, hatalomimádó, cesar szindrómás ember mögé?!

Erich Fromm megadta a választ. A részletek fejtegetésébe nem mennék bele, csak egy-egy igen fontos gondolatát emelném ki. Előtte azonban röviden definiálnám, magát a fogalmat.

A narcizmus, beképzeltség, hiúság, önhittség. Sigmund Freud alkotta meg, a görög mitológiából ismert Narkisszoszra utalva, aki egy betegesen önhitt fiatal férfi volt, aki saját tükörképébe szeretett bele. Freud is és Fromm is elismerte, hogy egy bizonyos szintű narcizmus mindannyiunkban születésünktől fogva jelen van. Fromm két válfaját különbözteti meg: a jóindulatú és a rossz indulatú változatot.

A narcisztikus személyiség több művészt megihletett. Így született meg Oscar Wilde örökbecsű műve, a Dorian Gray arcképe, melyből színdarab és film is készült.

A narcisztikus embert már az arckifejezése is könnyen elárulhatja. Sugárzó mosoly, ami egyesekben önhittséget, másokban ártatlan, bizalomteli gyermeki lélek meglétére enged következtetni, valami különös csillogása a szemnek, ami szent illetve az őrült érzetét kelti bennünk.

Ez így elég misztikusnak tűnik. És igen, éppen ebben van a  varázsuk, a homály, a bűvölet és a megismerhetetlenség csábító vonzása, az ami óriási udvartartást eredményez számukra. 

Kik azok, akik követőik, rajongóik lesznek?

Dokumentationszentrum Topographie des Terrors, Berlin

A társadalmi narcizmus, azaz, amikor egy csoport vagy szervezet tagjai is narcisztikus személyiségek, így az egyén narcizmusa átolvad a csoportéba és létrejön az a csoportidentitás, ami kifejezi, hogy ők különbek mint mások. Erre a történelemben számos példa akad, ami szomorú véget eredményezett.

Ahogy az egyén, úgy a csoport narcizmusa is keresi a kielégülést önnön nagyságának megnyilvánulásaiban, így bizonyos szintig kielégülést nyújt a csoport felsőbbrendűségének és mások alacsonyrendűségének közös ideológiája. Tehát, ha a narcisztikus csoport megtalálja bálványozott vezérét, akkor alávetik magukat akaratának és lelkük mélyén szimbiózisra lépnek és azonosulnak vele. 


A narcizmus azonban két dologgal konfliktusban áll: az értelemmel és a szeretettel. A narcisztikus személy világán kívül nincs más világ, minden az övé, minden róla, érte szól, emiatt képtelen kötődni, kapcsolódni, így szeretni sem képes. Ő maga az egész világ. Ezt a világot féltve őrzi, minden kritika, bírálat dühöt, melankóliát és depressziót vált ki. Az pedig, akinek nem létezik magán kívül másik világ, azaz nincs nem-én, az szeretetre képtelen. Emiatt közösségben, csoportban is mindig magányos marad, magányát, az iránta lelkesedők ideig óráig tudják enyhíteni.
Napjainkban ez az ember típus egyre gyakoribb. "A fogyasztói társadalom kitermelte a narcisztikus embert, a tökéletes fogyasztót és munkaerőt, aki már nem érti az érzelmeit, lassan szavai sem lesznek rá…" , ahogy Tari Annamária ezt a Hervadó virágok és az Intimitás című filmek elemzésével kapcsolatban említi meg cikkében (ld. a videó alatti linket).

Narcizmus és magány

Erich Fromm azért megnyugtatásul leírja, hogy létezik jóindulatú narcizmus is. "Az az ember, akinek narcizmusa a jóindulatú fajtából való, a teljesítményére büszke, olyasmire, aminek az érdekében erőfeszítést tett...Ameddig olyasmit választ narcizmusa tárgyául, amiért meg kell dolgoznia, a saját munkája és saját teljesítménye iránt érzett kizárólagos érdeklődést állandóan ellensúlyozza, hogy figyelemmel kíséri magát a munkafolyamatot vagy azt az anyagot, amellyel dolgozik...Ha valaki a rosszindulatú fajtájában szenved, akkor nem olyasmit választ narcizmusa tárgyául, amit tesz vagy létrehoz, hanem valami olyasmit, ami az övé: például a testét, a külsejét, a vagyonát stb...."

A jövő szempontjából nagyon fontos, hogy a gyerekek elsajátítsák a kritikai gondolkodást és büszkeségük tárgya ne önmaguk, hanem emberi mivoltuk legyen, mert:

"Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi sem csodálatosabb!" 

Szophoklész: Antigoné