Ezt a blogbejegyzést Rodney Smith csodálatos divatfotóival fűszerezem, hogy jobban átjöjjön az érzés...:)
 |
Persze a boldogság kék madarát távcsővel nehéz meglátni, mert az bennünk van. A lélekápoló önismereti játékomhoz a Dixit társasjáték kártyáit és Szepes Mária Dimenzió tarot kártyáit és könyvét, valamint Andersen meséit használtam. A módszer egyszerű: a kérdező az eszközök segítségével válaszol a feltett kérdésére, én csak mint jó segítő hallgatok és figyelek és a tapintható bizonytalanságokat tükrözöm vissza.
Hogy mit hallunk, látunk, értünk a másik reakcióból és az bennünk, miként képeződik le és az akcióra, mi a reakció, nos kérem az örök félreértések hálójában tekergünk ... Virginia Satir családterapeuta, az egyik alapvető problémaként értelmezi, hogy az emberek félreértik egymás szándékát, tisztán kommunikálni, azaz amit mondok, azon a párom, társam, bárki pontosan, azt érti, amit én szeretnék, no kérem erre az emberek 4%-a képes...és természetesen ők se mindig vannak olyan pszichés, szellemi, testi állapotban, hogy képesek legyenek elég jól hallani, érteni a feléjük küldött üzeneteket...hiszen a kommunikációt a verbalitás mellett a nonverbális jelek világa teszik csodálatosan komplexé és akkor a tudati szintekről és élettapasztalatok sokaságáról és a sebzettségekről már ne is beszéljünk...
Gyerekek, hát nem egyszerű...én már csak tudom...:D!Néha úgy, de úgy nem vesszük észre egymást, mintha nem is vele élnénk a mindennapjaink csodáit és poklát...
A másik érdekesség, hogy mindenkit az érdekelt, vajon meddig fog tartani. Velem marad vagy mi is fog történni??? A pillanat, a MOST, ami éppen alakítja a holnapot annyira nem érdekelt senkit, pedig a jósdákban éppen egykor arra figyelmeztették a jósoltatót, hogy amit ma tesz, fogja befolyásolni a holnapot...hmmm...Amikor erre rávilágítottam...kezdett igazán meghitté válni a kis jósdakuckónk...lehullottak a Nem tudom...falai és kezdtek a könnycsatornák megtelni....
Idő nincs. Ma van. A tett és a következménye alakítja az életünket. Mi alakítjuk az életünket. Ha mi változunk a körülményeink is változnak és az emberek, akiket szeretünk is változnak, általunk...
És egy igen elgondolkoztató írás Virginia Satirtól:
Én én vagyok...
Nincs a világon még egy
ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de
egészében véve senki.
Ennélfogva bármit teszek, azt
magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.
Én rendelkezem mindenemmel –
- a
testemmel és annak minden mozdulatával;
- az
elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;
- a
szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;
- az
érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság,
vagy izgalom;
- a
számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves,
helyénvaló vagy sem;
- a
hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;
- minden
cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra
irányul.
Magam birtoklom a
képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és
sikereim, kudarcaim és balfogásaim.
Mivel a magam ura vagyok,
tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet
és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom.
Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de
amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva
kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.
Akármilyennek tűnök, bármit mondok
vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok.
Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok
arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és
indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem
azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek
bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.
Érzékeim és képességeim
segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket
érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és
dolgok tömegébe.
Bírok magammal, tehát
irányíthatom magamat.
Én én vagyok, és így vagyok
jó.
(Virginia Satir, 1914-1988)
Úszni a boldogságban, pedig csak úgy lehet, ha...És most semmi okosságot nem tudok írni, hiszen magam is úton levő kereső vagyok...talán csak a tapasztalatot és amivel zártam az én vállalkozó kedvű diákjaimnak a lelki próbáit a "jóslás" végén: Írd fel a fájdalmaidat, a félelmeidet, akire haragszol, akivel neked nehéz...a nehézségeket! Égesd el! És mondd közben: Köszönöm, amit tőled kaptam! Szeretettel elengedlek! Minden jóra fordul!...
Volt sírás! És én is megkönnyeztem...már én is elégettem a magam cetlijét!
Úszni a boldogságban, csak is egyféleképpen lehet, megbocsátással, tisztán és teljes átadásban. A minap egy nehéz beszélgetésünkkor a gyerekkori barátnőmmel azon szomorkodtunk, mennyire nem tud az ember megbocsájtani, mennyire fáj az ami történt...ma, most az jutott eszembe, hogy nem a másiknak kell megbocsájtani, hanem magunknak, mert az fáj igazán, hogy mi nem tudtunk akkor és ott okosabbak lenni, de hát hogyan is, akkor és ott az és annyi volt amit tehettünk és azt akkor és ott jónak hittük...Magunknak kell megbocsájtani és azután a másiknak már hipp-hopp menni fog...;-)
Múlt héten az örömvasárnapi adventi mise, rendhagyóan gyönyörű volt. Arról szólt, hogy attól vagyunk boldogtalanok, hogy nem mondjuk ki és nem kapjuk meg a másiktól, hogy elég jók vagyunk. Csak ezáltal születhet meg az öröm és a boldogság. Én ezt az üzenet, adtam át a diákjaimnak. Egykor nekem az anyukám mondta először, aztán a szerelmeim, a barátaim és ma már a diákajimtól is megkapom...hála érte. Azt, hogy elég jó vagyok sokféleképpen átadható a másik embernek, a legjobban egy öleléssel és azzal a szóval, hogy szeretlek! Amikor az ember megtapasztalja, hogy a másik nem tudja kimondani vagy nem érzi azt, hogy neki a másik elég jó, akkor annyi történik, hogy ő nem érzi magát elég jónak...de mielőtt belecsúsznánk a megmentő szerepébe, azt ne felejtsük el, hogy egymással Táncolni szeretnénk és nem rángatózni...mindenki elsősorban önmagáért felelős és utána pedig a másikért és ez akkor a legszebb, ha a két ember együtt néz és lép a közös cél irányába és tesz meg mindent a közös életért...Szép kaland! Érdemes!
 |
Zene:Louis Armstrong:La vie en rose (Minden végzet nehéz című film ihletése után szabadon...)
|
Pilinszky János: Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése