Karácsonyra

„A ma éjszaka érdekes lesz... Nálunk az a szokás húgom születése óta, hogy 24- én reggel ajándékozunk, és Anna akkor látja először a karácsonyfát is, mert előtte éjjel míg ő alszik, mi feldíszítjük, közösen, a család... Nos, anyu idén azt mondta nem így lesz.. Majd holnap délelőtt együtt... De én rábeszéltem, hogy maradjon a régi, mert olyan jó látni húgom arcát reggel mikor jön be a szobába ébreszteni minket, hogy képzeljük el mi történt; jött a jézuska.. Imádom olyankor látni. És imádom, hogy ő még ilyen kis naiv és még mindenben hisz.:)) Persze rosszul is érzem magam, mert ezzel hazudunk neki, de olyan boldog!! És olyan jó látni azt is, hogy őt még nem rontotta el a világ, és simán hisz a csodákban.:)) A lényeg, hogy anyu nem akarja már ma megcsinálni, és így a közös családi programból egy egy fős program lesz... Én csinálom meg egyedül, és én is csak azért, mert szeretném, ha Anna holnap is olyan boldog lenne, mint az eddigi években. Nem akarom elrontani neki ezt az egészet. Hadd legyen még boldog."

Ezt a levelet ma kaptam, sok-sok egyéb mellett - a néven kívül mindent megőriztem. Annyira meghatódtam rajta, hogy gondoltam megosztom Veletek. Miközben gyömbéres-citromos-narancsos kekszeket gyártottam, hogy a kis dobozokba rejtve vigyek a szeretteimnek karácsonykor egy kis saját készítésű szeretet sütit...mert még is, amit mi magunk csinálunk az az igazi...és olyan jó érzés, már az is, amikor csináljuk. A fenti fotón lévő csodás varázs mézeseket egyik barátnőmtől kaptam és a könyvet egy másik drága barátnőmtől...hmmm, de ami ezt a bejegyzést ihlete a fenti idézet sorok után, az a messzi északról kapott levelem befejező sora:

Ezer puszi, szeretlek,

B.

Néha érthetetlen vagy nagyon is érthető, hogy mennyire fontosak azok, akiket mi szerethetünk és akik minket szeretnek és mennyire nehéz, ha ebben az egyensúlyban valami felbomlik és megfagy, befagy a kapcsolat. A fenti sorok írójának lelke sokat tudna erről mesélni ... majd talán egyszer erre még visszatérek, mert annyira nagy a felelősségünk nekünk felnőtteknek és annyira nem vagyunk hajlandóak ezzel szembenézni és emiatt borzalmas nehéz kamasznak lenni...

Na, de szeretet...karácsony...kapcsolatok...Nem fogok moralizálni és nagy érzelmes szavakat írni, azt helyettem már fent az én kis kamaszom megtette...és a lentebb idézet sorokat meg is sirattam rendesen, mert annyira hálás vagyok, hogy részem lehet a csodában, amit a szeretteim által kapok...

A szavak helyett nézzétek meg Charles Dickens Karácsonyi ének meséjéből készült rajzfilmet!

Útravalóul pedig a meséből egy idézet:

Semmiféle megbánás nem teheti jóvá az elmulasztott lehetőségeket.

ÁLDOTT KARÁCSONYT!