Gumicukor - teszt avagy kiből lesz sikeres ember?

Képzeljük el, hogy négy évesek vagyunk, és a következő ajánlatot teszi valaki: ha türelmesen kivárjuk, míg elintéz egy ügyet, utána két gumicukor üti a markunkat. De ha nem bírunk várni addig, csak egyet kapunk- viszont azonnal. Ez bizony próbatétel egy négy éves lurkó számára! Kicsinyített modellje indíték és gátlás, vágy és önfegyelem, ösztön-én és én örök harcának. Sokatmondó, hogy egy gyermek melyik lehetőséget választja? Nemcsak jellemére világít rá, hanem nagy valószínűséggel az életpályáját is előrevetíti.

Talán nincs is alapvetőbb annál a "lelki képesség"-nél, mint az indítékkal való dacolásnál. Mindenfajta érzelmi önkontroll ebből indulhat ki, hiszen az emóciók természettől fogva ilyen-olyan cselekvési indíttatáshoz vezetnek.

Az említett vizsgálatot Walter Mitschel pszichológus indította el az 1960-as években az amerikai Stanford Egyetem területén működő óvodában. Kísérleti személyei többnyire az egyetemi alkalmazottak gyerekei voltak, így alkalma nyílt a gyermekek életútját nyomon követni a középiskola befejezéséig.

Néhány négyéves ki tudta várni a bizonyára örökkévalóságnak tűnő időt, amíg a kísérletvezető visszatért. Hogy a kísértésnek ellen tudjanak állni: befogták a szemüket, karjukra hajtották a fejüket, beszéltek, énekeltek magukban, eljátszottak kezükkel-lábukkal, vagy egyesek próbáltak elaludni. E tántoríthatatlan jellemű gyerekek el is nyerték a dupla gumicukrot. A többiek, az impulzívabbak, amint a kísérletvezető kitette a helyiségből a lábát rögtön lecsaptak a cukorra.

A próba diagnosztikai értéke 12-14 évvel később igazolódott, mikor a serdülővé cseperedett kicsiket újból megvizsgáltak. Az érzelmi és társas élet terén drámai volt a különbség a cukrot azonnal elmaró és a várakozásra képes társaik között. Akik négyévesen dacolni tudtak a csábítással, serdülőként szociálisan rátermettebbnek bizonyultak: jobban megtalálták a helyüket társaik között, határozottabban léptek fel, inkább elbírtak az élet buktatóival. Stressznek kitéve kevésbé hajlottak összeomlásra, ledermedésre, regresszióra? Nyomás alatt kevésbé zavarodtak össze, zaklatódtak fel. Elfogadták a kihívásokat és céljaik mellett kitartottak a nehézségek ellenére is.

Önállóknak, magabiztosaknak, szavahihetőknek mutatkoztak, kezdeményező, tervekkel teli volt a viselkedésük. Több, mint egy évtized elteltével képesek voltak a vágyteljesítés késleltetésére céljaik elérése érdekében.

Azok, akik hajdan azonnal elvették a gumicukrot, azonban jóval kevesebbet mutattak fel a fenti erényekből, pszichológiai szempontból kedvezőtlenebb képet mutattak. Serdülőkorukban gyakrabban riadtak vissza a társasági érintkezéstől, makacskodtak, tétováztak? A csalódások jobban megrendítették őket. Stressz esetén hajlamosak voltak regresszióba esni, lebénulni, bizalmatlankodni, dühöngeni a megrövidítés miatt, féltékenykedni, irigykedni. Az irritációkat éles indulatokkal túlreagálták, vitákat, verekedést is provokálva. Ennyi év alatt sem sikerült elsajátítaniuk a vágyteljesítés késleltetését.

Apróságban nyilvánul meg az élet hajnalán ugyanaz, ami társas és érzelmi készségek széles skálájává bomlik a későbbiekben. Az indítékkontroll képességén múlik, hogy meg tudjuk-e tenni a sokszoros erőfeszítést, amit akár egy diéta vagy egy felsőoktatásban szerzett diploma megkövetel. Egyes gyerekek már négyéves korukban birtokában voltak az alapfogásoknak: felismerték, hogy az adott helyzetben a késleltetés előnyös, figyelmüket a közvetlen kísértéstől eltérítve, elterelve, ragaszkodtak kitűzött céljukhoz - a két cukorkához.

A kísérletet vezető tudós szerint a négy éves gyerekek vágyteljesítő-késleltető teljesítménye kétszer olyan jó előrejelzés az érettségi eredményre vonatkozóan, mint a négyéves kori IQ-vizsgálat. Az IQ-vizsgálat hatásfoka e téren csak azután nő meg, hogy a gyermekek elsajátítják az írást-olvasást. Ez arra utal, hogy a késleltetés képessége nagyban hozzájárul az intellektuális teljesítőképességhez, magától az IQ-tól teljesen függetlenül.

Amit Walter Miscel - kissé bonyolultan - "célra orientált önkéntes vágyteljesítés késleltetésnek" mond, talán a lényege mindenfajta érzelmi rendezettségnek.

Az a képességünk, hogy nemet mondjunk az ösztönnek egy cél érdekében, ami lehet vállalat alapítás, vagy matek házi feladatmegoldás, vagy egy aranyérem elnyerése egy sportágban. Az idézett vizsgálat összegzett eredménye aláhúzza az érzelmi intelligencia mint metaképesség jelentőségét. Ezen múlik, hogy az emberek mennyire képesek, vagy képtelenek másféle szellemi képességeiket latba vetni.

Forrás: Harkányi Adrienn - pszichológus (Célratörő Magazin)