A pszichológia a tagadást, a projekciót, az intellektualizációt, a fantáziatevékenységet, a érzelmi távolságtartást (izolációt), a hasítást (a világot jókra és rosszakra való bontását), a passzív agressziót (a dolgok halogatását), a kiélést (indulatkitörések széles tárházát), a leértékelést (magát többre értékeli a többieknél), az elfojtást (a tudatából kiutasítja a fájdalmat), a bevetítést (pozitív figurával való azonosulást), a racionalizációt (önáltatást), a regressziót (időleges visszatérést), reakcióképzést (önmeggyőzés vagy önbecsapás módjait), a szimpatizmust vagy sajnáltatást, a helyettesítést (másokkal való érzelmi megélést), a szublimációt (a szexuális impulzus energiáját egy szociálisan elfogadott tevékenységre való változtatását), a testi szomatizációt és a humort a tudattalan lelki működések védekezési és elhárítási mechanizmusainak nevezi.
Ezeket egyszerűen nevezhetjük a lelkünk egészségének védelmében tett próbálkozásoknak. Próbálkozások, mert idővel pár hónap, pár év elteltével, kinek saját formátumában megjelennek ezek az elrejtett/megvédett konfliktusai, ami aztán megint csak egyének specifikumai szerint lesznek depresszióvá, alkoholizmussá, rákká vagy szívinfarktussá és még sorolhatnánk tovább.
Miért fojtjuk el? Ezt mindenki válaszolja meg magában! És hogy a mediátor is ember, az abban is megmutatkozik, hogy én is küzdök mindezekkel és azért használom őket, mert félek. Egyszerű emberi érzés.
 |
| Mosolyszünet. Szűcs Édua karikatúrája |
Társas lényekként ahhoz, hogy egészségesek maradjunk szükségünk van a haszonszőrű társainkra, akikkel cseveghetünk, szeretgethetjük egymást és minden fontos érzelmi mátrixot meg tudunk élni. Azonban, ha nem azonosak az elvárások, a szintek és az érzelmek, a kapcsolat viszont fontos, sőt a maslowi piramis alján mint alapszükséglet létezik, akkor sokáig nem néz szembe az ember ezekkel az érzéseivel.
A növekedés elmélet azonban mindenkinek lehetőséget ad, arra hogy ha felismerte ezeket a lappangó feszültségeit, akkor dolgozzon vele és változzon általuk.
Ez már pszichoterápia, ami sokszor konfliktusba kerülő személyek esetében nem mellőzhető a mediációs eljárás alatt sem.
A probléma felismerése hosszú folyamat, rájönni, hogy baj van, magunknak kell; megoldani azonban csak együtt lehet.
A legősibb hárítás a probléma tagadása, ami egyben a fejlődés, a változás és a gyógyulás akadálya.
Mondhatjuk, hogy a másik hisztizik, hogy nem jól látja, hogy nincs igaza, hogy bármi…lehet, de ezt TE hiszed és van, amit Ő hisz és olyan is, amit MINDKETTEN hisztek.
Leülni beszélgetni, nem csak azért fontos, mert szeretjük a másikat, hanem azért, mert ha nem is oldható meg a helyzet úgy ahogy az egyik vagy a másik abban a pillanatban elképzeli, akkor is van egy ELÉG JÓ megoldás, amivel feloldozást nyer mindkét ember vagy emberek.
" Az ember mindig vállalja, hogy sírni fog, ha hagyja magát megszelídíteni. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése