"Fészbúk,aki a neten vagy. Posztoltassék a te neved. Kommenteltessék a te országod.Lájkoltassék a te akaratod. Amint a fészen, úgy a búkon is.Mindennapi posztjainkat add meg nekünk ma. És bocsásd meg diszlájkjainkat,miképpen mi is megbocsájtunk a nemlájkolóknak. És...ne vígy minket az......iwiwre, de szabadíts meg...a...myviptől...,mert...tiéd a poszt, a komment és a lájk. Mindörökké. Lájkmen."
Egy önálló entitás, közösség, létélmény...valami, ami összeköt, szétválaszt, informál és deformál ez vagy még egyéb más is a facebook. Mindenesetre imába foglaltatik a léte is, mégha viccnek is szánták. A viccnél azonban nincs is jobb és szórakoztatóbb társadalomkritika.
Pár héttel ezelőtt a Testi és lelki egészség óra pótlásaként adtam feladatul egyik diákomnak, hogy írjon a facebook közösségi életéről. Annyira jól sikerült, hogy megkértem, hadd közölhessem itt a blogomon az írását. Jó olvasását hozzá!
Facebook=közösség?
Írta: Ferenc Kata
Angolul social networknek, magyarul közösségi hálónak hívják. Vagyis egy nagy barátság az interneten. Mindenki fenn van, bárkivel lehet beszélgetni ott, bárkinek megmutathatjuk –bárki láthatja! –az életünk egy-egy fontosabb eseményét, akár kép, akár video formátumban. „Megoszthatjuk” bármikor azt, ami a szívünket nyomja: el fogják olvasni és talán reagálnak is, többnyire a barátaink (gondoljuk, hogy a barátaink, hisz „azt mondta!”), valószínűleg sajnálnak, bíztatnak, együtt nevetnek velünk. Játszhatunk, magunkban vagy egymással. A szobafogság teljesen feleslegessé vált, hisz itt az élet: az interneten!
Valóban kell ez? Valóban kell egy virtuális színtér a barátságoknak? Vajon a „barátok” valóban velünk nevetnek, nem lehet, hogy rajtunk? Vajon a chaten folyó beszélgetések őszinték? Ki tudja, te láttad a szemét, mikor azt mondta: szép vagy! Ő látta a szemed, amire azt mondta, hogy szép? A sportban ellenfelek évek óta, most szíveket küldenek egymásnak? Utálod. Gyűlölöd. Nem írod oda sehova. Nem „kommenteled” a képe alá: „ez a szín nem jött be”, ha befesti a haját lilára.
Ki is használja ezt? Diákság, felnőttek, intézmények. Talán mindenki. Legalább is azt hisszük. Aki nincs „fenn” az hol van? Az ki? Az nem az élet része? Az élet azon részéé nem, ami itt folyik, ez biztos. S mi is folyik tulajdonképpen itt? Hírek jönnek-mennek. Valaki futott egy jót, nyert egy tanulmányi versenyt: hát gratulálok neki! Majd megköszöni. Egyébként ki is ő? Honnan is ismerem? Hmm, mintha egy versenyen találkoztunk volna, ja, tényleg, olyan furcsa zöld színű topban volt. Milyen viccesen futott! Majd társalgok vele, mintha ezer éve a legjobb barátnők lennénk. Talán virtuális ölelést is adok/kapok. Aha. A napi húsz érintés. Virtuálisan megvan kétszáz is, de mintha valami hiányozna…
Van egy szép, friss tapasztalatom. Beszélgetek egy fiúval, egyenesen „virtuálisan szemezek” =mondjuk egymásnak a szépeket. Bocsánat: írjuk. Egyébként mit ne mondjak: csúnya. Nem baj, előfordult már ilyen, csak msnen. Aztán vele össze is jöttem, utólag kiderült, hogy akár egész helyesnek is lehet nevezni, de persze ugye ez nem számít, hisz a belső a fontos. Mondja ezt nagyjából mindenki. S ki hiszi el? Nagyjából ugyanennyien. Ki él így? Rém kevesen. Hisz, hogy lehet úgy találkozni valakivel nap, mint nap, hogy „igen, ő a barátom, de azért még nem néz ki jól”? Különösebben ez nem gond, többnyire. De mi van, ha csak beszélgetsz vele, ha nem látod az arcát miközben beszélgetsz, nem is realizálod, hogy hogyan néz ki! De persze ez nem a facebook, csak a chat.
Események: halad is az információ jó gyorsan. Pillanatok alatt összegyűlik a társaság egy bulihoz. Vagy máshoz. De ami gyorsan kiderül erről az életről –elég harminc fénykép témáját átlagolni –hogy a legfontosabb része a buli. (Aztán pedig az, hogy minden buli egyforma. Igaz, ezt én mondom, aki aligha volt egyben is és csak a képeket nézi.) Nagyon jó, hiszen a buli közösséget épít. Mi is építhetné jobban? Egy csapat ember összegyűlik, talán hasonló(an hiányzó) gondolatokkal és beszélget, iszogat, táncol. Ez már Kossuth idejében is hasznos volt: előrevitte az országot. Probléma, hogy nem hiszem, hogy erről lenne itt szó. Nem hiszem, hogy lenne bármi értelme, bármi építő jellege egy bulinak. Más annak a célja: kikapcsolódás, felszabadulás, barát(nő)-szerzés. Hát ez van. (Vagy nem ez van, de valószínűbb, hogy ez van.) Hogy ennek mi köze a legelterjedtebb, legkifinomultabb közösségi hálózathoz? Talán, hogy a „népesség” nagy részét ez a bulizó fiatalság teszi ki. Talán persze nem is kell bulizónak lennie ahhoz, hogy annyira szánalmasan semmitmondó híreket osszon meg velünk, a „társadalom” többi tagjával, mint az, hogy „fáj a fogam”, "én odaadtam játszani, te meg elhagytad a szívemet…", „Az cink, hogy kedves Pepe barátommal party utáni illuminált állapotunkban jóízűt falatoztunk a következő napra kikészített kutyakajából?:O!!:D fhujjj!!:D” „máma nagyon széo vagy bejbe”, „#6977769 mindennéljobb barát. sosem áldoznám be!”, „J” és hasonlók. Néha lehet vicceket olvasni is. Tiszta haszon. Most komolyan tölt valaki időt, hogy ezt kiírja, hogy ezt elolvassa?! Van, aki tízpercenként világgá kürtöli, hogy „mi jár a fejében”. (Többnyire nekik semmi.) Miért? A verzió: közérdekű közlemény, B verzió: nem bírom magamban tartani, C verzió: nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek! S ez az, amiért azt mondom, hogy a facebook lehet közösség, de nem lehet társaság.
Páratlan számú csoportokban figyelték meg, hogy van egy magányos. Egyáltalán ez csoportok sajátossága. Csak kettő ember lehet igazi jó barát, igazi jó testvér. Hogy lehetne mindjárt az egy egész világ? De valahogy kompenzálni kell a magányosságot: fel kell menni erre a honlapra, ahol mindenki ott van; valaki csak szóba áll már velem is! Ha nem, hát „likeolom” a képét, „kommentelem” a bejegyzését. Lehet, hogy –mivel jobb nem jut eszembe –egy „köszi”-nél vagy „<3”-nál több nem lesz, de hát ez is valami: hangulat. Talán nem jobb, mint egy artikulálatlan üvöltés Homo erectus korunkból, de akkor is jól éreztük magunkat (igaz, az átlagéletkor alacsonyabb volt).
Közösségi hálózat. Közösségi, virtuális élet. De hogy mit tesz az emberi kapcsolatokkal? Senki nem várhatja tőlem, hogy erre válaszoljak. Olyanok ismerősei egy tagnak, akiket talán tényleg éppen, hogy ismer. Semmi értelme. Csak elhiteti, hogy népszerű, hogy ismert. Az ismerősök száma a lényeg, nem a minőségük. Hisz itt mindenki egyforma. Egyforma a mosolyuk (J), egyforma a szlengjük (like), egyforma az adatlapjuk. Ennyi.
