...neked is ott van a fejed felett a kérdőjeled...Hiperkarma

2016. július 29., péntek

Önismeret és/vagy/vs önképzés


Manapság, ha valaki szeretné magát jobban megismerni számtalan önismereti kurzusból választhat, a  karmaoldóktól kezdve a spirituális tanítókon át egészen a terápiás csoportokig igen színes a kínálat. Attól függően, ki mire befogadó rengeteg pénzt költhet el úgy, hogy igazán nagy változásokon nem megy keresztül...Ennek általában egy nagyon fontos oka van, mégpedig az hogy általában mindenki gyors és könnyed változást szeretne (elnézést az általánosításért...) és azonnali megvilágosodást és semmi, de semmi fájdalmat...Nos, így egy biztosan be fog következni ( és nem a boldogság végtelenségének érzése lesz az...vajon normális lenne ez, de erről majd máskor?! ) a lapsodó pénztárca mellett egy világból való kitaszítottság, az egyre szorongatóbb megnemértettség...
Mielőtt bárki azt gondolná, hogy én tudom a tutit...téved...És bár nagy sallangokat írhatnék, csak egy dologra jöttem rá, hogy akik azt hirdetik, hogy minden erőfeszítés, belső munka nélkül hipp-hopp elindítható az életünkben a változás, azokat jó messzire kerüljük el. Nem rég egy facebook bejegyzésemben írtam, hogy az emberekkel való segítő foglalkozások, komoly szakmai hátteret igényelnek, természetesen a jó szándék és az elfogadó közeg is fontos, de az emberi psziché bonyolult mechanizmusait megbolygatni szaktudás nélkül életveszélyes, igen az! 

Az önismeret egy egész életen át tartó önképzést jelent. Ha valaki olimpikon szeretne lenni, akkor gyerekkorától keményen edz és lemond és tanul és fejleszti magát. Ha bárki is szeretné magát jobban megismerni és szeretne változtatni dolgokon, akkor hosszú évek kőkemény munkájába fog és jobb esetbe kap olyan szakembereket, akik bábáskodnak mellette, hogy meg tudja szülni önmagát. Ahogy az olimpikon helyett se edzhet az edzője, úgy semmilyen guru vagy terapeuta nem tud szikével átszabni bennünk semmit...A mi befektetett energiáink nélkül nem megy...
És még egy apróság...Sajnos a gondolkodj másként, higgyél az elfogadásban, az elengedésben...ugyanolyan maszlagok, mint a fogyókúrás instant italok...

Tettek, lemondások nélkül az örök visszaesés garantált...Persze ennek is bőven van haszna ... vagy nincs...ki-ki döntse el maga...
Az biztos, minél többet tanulok a lelki zavarokról, minél több tapasztalatom van a hétköznapok nehézségeinek a cipelésében, minél komplexebben látom a családi örökséget, a táplálkozásom és életmódom okozta stresszfaktorokat, a szocializáció adta kereteimet, egyre inkább úgy gondolom, hogy hiába is keresek egy mindenre ráhúzható algoritmust, nem lesz olyan. Egyet tehetek edzem a testem a lelkem és a szellemet, elfogadom, hogy a kapcsolataim milyensége tükröz és fejleszt engemet és ha képes vagyok apránként magamon változtatni, akkor a hétköznapok terhei is könnyebbek lesznek, de olyan hogy minden very happy lesz, kizárt...és ez így van rendben, ahogy az is, hogy amiben én komfortosan érzem magam, az másnak a pokol lenne és fordítva...ezért sem adható tanács, csak is tapasztalaton, emberi kapcsolatokon, élményeken keresztül tudunk változni... a saját élményeinken...

És hogy miért ezt a street artos képet választottam?! Erre majd válaszoljanak a biológusok...:)