Gumicukor - teszt avagy kiből lesz sikeres ember?

Képzeljük el, hogy négy évesek vagyunk, és a következő ajánlatot teszi valaki: ha türelmesen kivárjuk, míg elintéz egy ügyet, utána két gumicukor üti a markunkat. De ha nem bírunk várni addig, csak egyet kapunk- viszont azonnal. Ez bizony próbatétel egy négy éves lurkó számára! Kicsinyített modellje indíték és gátlás, vágy és önfegyelem, ösztön-én és én örök harcának. Sokatmondó, hogy egy gyermek melyik lehetőséget választja? Nemcsak jellemére világít rá, hanem nagy valószínűséggel az életpályáját is előrevetíti.

Talán nincs is alapvetőbb annál a "lelki képesség"-nél, mint az indítékkal való dacolásnál. Mindenfajta érzelmi önkontroll ebből indulhat ki, hiszen az emóciók természettől fogva ilyen-olyan cselekvési indíttatáshoz vezetnek.

Az említett vizsgálatot Walter Mitschel pszichológus indította el az 1960-as években az amerikai Stanford Egyetem területén működő óvodában. Kísérleti személyei többnyire az egyetemi alkalmazottak gyerekei voltak, így alkalma nyílt a gyermekek életútját nyomon követni a középiskola befejezéséig.

Néhány négyéves ki tudta várni a bizonyára örökkévalóságnak tűnő időt, amíg a kísérletvezető visszatért. Hogy a kísértésnek ellen tudjanak állni: befogták a szemüket, karjukra hajtották a fejüket, beszéltek, énekeltek magukban, eljátszottak kezükkel-lábukkal, vagy egyesek próbáltak elaludni. E tántoríthatatlan jellemű gyerekek el is nyerték a dupla gumicukrot. A többiek, az impulzívabbak, amint a kísérletvezető kitette a helyiségből a lábát rögtön lecsaptak a cukorra.

A próba diagnosztikai értéke 12-14 évvel később igazolódott, mikor a serdülővé cseperedett kicsiket újból megvizsgáltak. Az érzelmi és társas élet terén drámai volt a különbség a cukrot azonnal elmaró és a várakozásra képes társaik között. Akik négyévesen dacolni tudtak a csábítással, serdülőként szociálisan rátermettebbnek bizonyultak: jobban megtalálták a helyüket társaik között, határozottabban léptek fel, inkább elbírtak az élet buktatóival. Stressznek kitéve kevésbé hajlottak összeomlásra, ledermedésre, regresszióra? Nyomás alatt kevésbé zavarodtak össze, zaklatódtak fel. Elfogadták a kihívásokat és céljaik mellett kitartottak a nehézségek ellenére is.

Önállóknak, magabiztosaknak, szavahihetőknek mutatkoztak, kezdeményező, tervekkel teli volt a viselkedésük. Több, mint egy évtized elteltével képesek voltak a vágyteljesítés késleltetésére céljaik elérése érdekében.

Azok, akik hajdan azonnal elvették a gumicukrot, azonban jóval kevesebbet mutattak fel a fenti erényekből, pszichológiai szempontból kedvezőtlenebb képet mutattak. Serdülőkorukban gyakrabban riadtak vissza a társasági érintkezéstől, makacskodtak, tétováztak? A csalódások jobban megrendítették őket. Stressz esetén hajlamosak voltak regresszióba esni, lebénulni, bizalmatlankodni, dühöngeni a megrövidítés miatt, féltékenykedni, irigykedni. Az irritációkat éles indulatokkal túlreagálták, vitákat, verekedést is provokálva. Ennyi év alatt sem sikerült elsajátítaniuk a vágyteljesítés késleltetését.

Apróságban nyilvánul meg az élet hajnalán ugyanaz, ami társas és érzelmi készségek széles skálájává bomlik a későbbiekben. Az indítékkontroll képességén múlik, hogy meg tudjuk-e tenni a sokszoros erőfeszítést, amit akár egy diéta vagy egy felsőoktatásban szerzett diploma megkövetel. Egyes gyerekek már négyéves korukban birtokában voltak az alapfogásoknak: felismerték, hogy az adott helyzetben a késleltetés előnyös, figyelmüket a közvetlen kísértéstől eltérítve, elterelve, ragaszkodtak kitűzött céljukhoz - a két cukorkához.

A kísérletet vezető tudós szerint a négy éves gyerekek vágyteljesítő-késleltető teljesítménye kétszer olyan jó előrejelzés az érettségi eredményre vonatkozóan, mint a négyéves kori IQ-vizsgálat. Az IQ-vizsgálat hatásfoka e téren csak azután nő meg, hogy a gyermekek elsajátítják az írást-olvasást. Ez arra utal, hogy a késleltetés képessége nagyban hozzájárul az intellektuális teljesítőképességhez, magától az IQ-tól teljesen függetlenül.

Amit Walter Miscel - kissé bonyolultan - "célra orientált önkéntes vágyteljesítés késleltetésnek" mond, talán a lényege mindenfajta érzelmi rendezettségnek.

Az a képességünk, hogy nemet mondjunk az ösztönnek egy cél érdekében, ami lehet vállalat alapítás, vagy matek házi feladatmegoldás, vagy egy aranyérem elnyerése egy sportágban. Az idézett vizsgálat összegzett eredménye aláhúzza az érzelmi intelligencia mint metaképesség jelentőségét. Ezen múlik, hogy az emberek mennyire képesek, vagy képtelenek másféle szellemi képességeiket latba vetni.

Forrás: Harkányi Adrienn - pszichológus (Célratörő Magazin)

A közelség és a távolság fájdalmai - egy barátság margójára

2007-ben a Gödörben a Soteria Alapítvány megrendezésében került sor Feldmár András előadására, a Közelség, távolság - az intimitás határai.

Régóta foglalkoztat engem ez a téma. Van-e optimális távolság? Szeretem a közelséget és szorongok a távolságtól, illetve szeretem a távolságot és szorongok a közelségtől. Helyzettől, embertől, kapcsolatoktól függően igaz lehet mindkettő.

Nekem az hogy ki közelített először, kicsit hasonlít a tyúk és a tojás esetéhez, visszapillantva mindig elmosódik, hogy én akartam, te akartad, mi akartuk, azaz ki is engedte a közelséget? 

Az azonban nagy igazság, hogy ne gondoljuk, hogy a másik azért nem közelít felénk, mert nem tud, bár nagyon szeretne, ennek szomorú vége lehet, mégpedig, hogy azok, "akik nem csinálják azt amit tényleg akarnak, hanem várnak arra, hogy amit akarnak az megtörténjék valaki máson keresztül, azok feladják a szabadságukat." És sokszor szorongunk, hogy a másik nem csinálja azt, amit mi akarunk, de ez azt jelenti, hogy mi nem csináljuk azt, amit szeretnénk. A szorongás könnyen legyőzhető mondja Feldmár, az ember ne akarja azt, ami lehetetlen, hanem azt akarja, amit lehet akarni...És ha az ember azt csinálja, amit akar, akkor LÁTHATÓVÁ válik...

A fájdalmak pedig legtöbbször abból adódnak, hogy az egyik megengedi a másik közelségét, sőt hívja, hogy gyere közelebb, gyere még közelebb, aztán pedig azt mondja, hogy menj kicsit távolabb és ott állj meg, mert itt tudnánk folytatni a kapcsolatunkat. Erre mondja Feldmár, hogy ez nem megy, felelős vagyok azért, akit nagyon közel engedtem, nem küldhetem el messzebbre, ha visszataszítom, akkor van fájdalom…

Érdemes többször meghallgatni, újabb és újabb dolgok ragadnak meg az emberben!

Feldmár András: Közelség, távolság - intimitás határai

Lappangó konfliktusok – érzelmi elfojtások és egyéb védekezési és hárítási mechanizmusok

A pszichológia a tagadást, a projekciót, az intellektualizációt, a fantáziatevékenységet, a érzelmi távolságtartást (izolációt), a hasítást (a világot jókra és rosszakra való bontását), a passzív agressziót (a dolgok halogatását), a kiélést (indulatkitörések széles tárházát), a leértékelést (magát többre értékeli a többieknél), az elfojtást (a tudatából kiutasítja a fájdalmat), a bevetítést (pozitív figurával való azonosulást), a racionalizációt (önáltatást), a regressziót (időleges visszatérést), reakcióképzést (önmeggyőzés vagy önbecsapás módjait), a szimpatizmust vagy sajnáltatást, a helyettesítést (másokkal való érzelmi megélést), a szublimációt (a szexuális impulzus energiáját egy szociálisan elfogadott tevékenységre való változtatását), a testi szomatizációt és a humort a tudattalan lelki működések védekezési és elhárítási mechanizmusainak nevezi.

Ezeket egyszerűen nevezhetjük a lelkünk egészségének védelmében tett próbálkozásoknak. Próbálkozások, mert idővel pár hónap, pár év elteltével, kinek saját formátumában megjelennek ezek az elrejtett/megvédett konfliktusai, ami aztán megint csak egyének specifikumai szerint lesznek depresszióvá, alkoholizmussá, rákká vagy szívinfarktussá és még sorolhatnánk tovább.

Miért fojtjuk el? Ezt mindenki válaszolja meg magában! És hogy a mediátor is ember, az abban is megmutatkozik, hogy én is küzdök mindezekkel és azért használom őket, mert félek. Egyszerű emberi érzés.

Mosolyszünet. Szűcs Édua karikatúrája 

Társas lényekként ahhoz, hogy egészségesek maradjunk szükségünk van a haszonszőrű társainkra, akikkel cseveghetünk, szeretgethetjük egymást és minden fontos érzelmi mátrixot meg tudunk élni. Azonban, ha nem azonosak az elvárások, a szintek és az érzelmek, a kapcsolat viszont fontos, sőt a maslowi piramis alján mint alapszükséglet létezik, akkor sokáig nem néz szembe az ember ezekkel az érzéseivel.

A növekedés elmélet azonban mindenkinek lehetőséget ad, arra hogy ha felismerte ezeket a lappangó feszültségeit, akkor dolgozzon vele és változzon általuk.

Ez már pszichoterápia, ami sokszor konfliktusba kerülő személyek esetében nem mellőzhető a mediációs eljárás alatt sem.

A probléma felismerése hosszú folyamat, rájönni, hogy baj van, magunknak kell; megoldani azonban csak együtt lehet.

A legősibb hárítás a probléma tagadása, ami egyben a fejlődés, a változás és a gyógyulás akadálya.

Mondhatjuk, hogy a másik hisztizik, hogy nem jól látja, hogy nincs igaza, hogy bármi…lehet, de ezt TE hiszed és van, amit Ő hisz és olyan is, amit MINDKETTEN hisztek.

Leülni beszélgetni, nem csak azért fontos, mert szeretjük a másikat, hanem azért, mert ha nem is oldható meg a helyzet úgy ahogy az egyik vagy a másik abban a pillanatban elképzeli, akkor is van egy ELÉG JÓ megoldás, amivel feloldozást nyer mindkét ember vagy emberek.

 " Az ember mindig vállalja, hogy sírni fog, ha hagyja magát megszelídíteni. "

Antoine de Saint-Exupéry

  

Meghitt kapcsolatok 3. - Meseterápia

Boldizsár Ildikó munkássága régóta érdekel és gondoltam, most próbálom kicsit inverz módon bemutatni ezt a konfliktuskezelési módot, mégpedig az én kedvenc mesém és történetem révén. Persze semmi sem véletlen és ennek is megvan az oka, hogy miért pont most jutottam el, ehhez a témához.

Sokat nem kellett gondolkodnom, hogy melyik a kedvenc mesém, de hát éppen ebben van a kulcs:

Szépség és a Szörny (1991)

Egy kis rövid leírás:

"A Szépség és a Szörnyeteg története egy megható tündérmese. Arról szól, hogy egy ifjú, önző herceget szörnyeteggé változtat egy tündér, mert a herceg szívében szikrányi szeretet sem lakozik. A Szörny kapott még egy szál rózsát és amíg az el nem hervad, addig meg kell tanulnia szeretni és viszont kell hogy szeressék, különben örökké ilyen rút marad. A mese főhősnője, Belle, egy kisvárosi, álmodozó lány, akit mindenki különcnek tart. Gaston, a nők álma, szemet vetett a lányra, meg is kérte a kezét, de kosarat kapott, mivel Belle egy sokkal intellektuálisabb társra vágyik..."

"A Szépség és a Szörnyeteg alaptörténete egy francia népmese, amelyet először 1757-ben Madame Leprince de Beaumont jegyzett le. Ezután pár évszázadig ugyanolyan népszerűségnek örvendett mint bármelyik más népmese." 

"A Szépség és a Szörnyeteg mesében mindkét főszereplő jellemfejlődésen megy keresztül a történet folyamán. A Szörnyeteg karaktere külső és belső változáson is átesik. Először hiú és beképzelt hercegből lett aggresszív és pesszimista szörnyeteggé. Aztán Belle hatásának köszönhetően megszelídült és kezdett visszatérni az önbizalma. Megtanult szeretni és szerelme elnyerte méltó jutalmát: Belle viszontszerette és visszaváltozott herceggé. Belle karaktere 'csak' belső változásokon megy keresztül. Bruno Bettelheim egy egész tanulmányt írt erről a folyamatról. Szerinte a mese ,,a gyermek ödipális érzelmeinek pozitív oldalait szemlélteti, de azt is bemutatja, milyen változásokon kell ezeknek az érzelmeknek keresztülmenniük a felnőtté érés során". Belle kicsit zavarodott mikor észreveszi, hogy a Szörny beleszeretett és ő is többet érez iránta. ,,Kezdetben azt hiszi, választania kell apja iránti és a szörny iráni szeretete között". De rájön, hogy éretlen felfogás azt hinni, hogy a Szörny és apja iránti érzései ellentétben állnak egymással és ,,apja iránti, eredeti ödipális szeretetét átviszi leendő férjére". Tehát a mese végére Belle is felnőtt és méltó felesége lehet a hercegnek."

Belle, a furcsa, kicsit lökött olyan más mint a többi és állandóan a fellegekben jár és a könyveket bújja...ezt akkor még nem is értettem, a folytatásról pedig fogalmam sem volt...arról pedig végképp nem, hogy amit kívánok az valóra is válhat...

Summa summarum felkavaró élményutazásban lehet része annak, aki leveszi a polcáról kedvenc mesekönyvét, lefújja róla a port és elkezdi olvasni azt a mesét, amin álmait csiszolgatta és végig gondolja, mi az, aminél most elakadt és mit kell tennie ahhoz, hogy a vágyak, az álmok teljesüljenek?!

Olvasás helyett most folytatom is a mese nézését...!

Mit olvas a Netgeneráció?

Információs társadalomban is olvas az ember. A módok és szokások változnak, ugyanakkor egy fontos alap mindenképp megmarad, ha információhoz, tudáshoz akarok jutni olvasnom kell, illetve ma már egyre terjed a hangoskönyv, ami kényelmesnek tűnhet, hatékonyságát tekintve azonban megkérdőjelezhető, hiszen sok esetben háttérzajként funkcionál egyik - másik tevékenység mellett. Legalábbis az én esetemben mindenképp erről van szó és igen, én nem vagyok egymagamban reprezentatív...

Rohanó világunkban mindent azonnal szeretnénk, ezért nagy keletje van a rövidített "olvasmányoknak", melyek megfosztják az "olvasót" az élménytől és a nyelv varázsától, és attól a szimbólumrendszertől, ami a fantáziaviláguk létrehozása által kialakulhatna.

A kutatások azt bizonyítják, kisebb (TMTK könyvtárhasználói) nagyobb (Netgeneráció 2010 projekt) mintán vizsgálva, hogy a serdülő korosztály lány tagjai olvasnak többet, azonban, amikor a kutatók tovább bontogatták a szálakat és azt az 53,5%-ot, akik azt válaszolták, hogy szeretnek olvasni és akiknek többsége lány volt, arra kérték, hogy soroljanak fel három könyvet, amit legutóbb olvastak, mindössze 2,3%-uk tudott három könyvet megemlíteni.

Ugyanakkor vannak olyan vélemények, hogy már az is nagy boldogság, ha "bármit" olvas a mai fiatalság ... ezzel én soha nem értettem egyet!

A stílus maga az ember.

Le style, c'est l'homme.Georges-Louis de Buffon

Az, hogy mit olvasunk, hogyan beszélünk és írunk, meghatároz minket. A trendiség nem csak az öltözetben, a zenében, a fészbúkolásban kell, hogy megjelenjen, hanem a gondolkodásban, a nyitottságban, a tudásban ... gyorsul a világ, közben érdemes kikapcsolni egy időre a számítógépet, leülni egy fa alá és olvasni egy könyvet, ami lélekemelő, ami gondolkodásra indít, ami megráz, felráz, más emberré tesz.

"A remekművek többsége valószínűleg a felfogóképesség határain mozog, és a hálózati struktúráknak és dinamizmusok olyan komplex rendszerét tárja elénk, amely önmagában is relaxációt (katarzist) okoz." Csermely Péret: A rejtett hálózatok ereje (236.oldal)

És a kérdésre várom a választ! Mit olvastok gyerekek, kamaszok, fiatalok...felnőttek?

Forrás:
http://techline.hu/it_vilag/20100630_netgeneracio.aspx

http://www.scribd.com/doc/48558319/Feher-Peter-Hornyak-Zsolt-Net-Generation-2010