Nem félünk a farkastól .... Párkapcsolati mediáció

(Ezt a bejegyzést Becser Anna novellája ihlette)

"Meglehetősen eltompultam … nem az italtól, jóllehet, annak is megvan a szerepe ebben az egész folyamatban – az agysejtjeim évek óta tartó fokozatos elszunnyadásában –, eléggé eltompultam már ahhoz, hogy négyszemközt elviseljelek. Nem figyelek rád, vagy ha oda is figyelek, minden szavadat kirostálom, és csak úgy automatikusan felelgetek, úgyhogy valójában nem is hallak, mert csakis így lehet elviselni ezt az egészet. De te új útra tértél az utóbbi pár száz évben – vagy mióta is élünk már együtt ebben a házban –, és ez most már kezd sok lenni … nagyon sok." Edward Albee: Nem félünk a farkastól

A '90-es évek végén láttam a Radnóti Színházban Csomós Mari és Bálint András főszereplésében Edward Albee: Nem félünk a farkastól című művéből készült színdarabot. Megrázott. Fiatal voltam és a fejemben álmok voltak a tapasztalatok helyén és valami olyan érzés, hogy én másként fogom csinálni, nem úgy mint ők és úgy sem, ahogy a szüleim. Aztán majd 7 évvel később szociálpszichológia órán Dessewffy tanár úr Eric Berne Emberi játszmák című művének felhasználásával feladatul adta Albee művének elemzését. Ekkorra sok mindenen túl voltam és egy játszmában éppen benne és még mindig csak éreztem, de érteni semmit nem értettem. Konfliktusok láncolatában éltem. Másokét kiválóan elemeztem, a sajátomban pedig minden nap újra és újra belehaltam majd újjászülettem. Otthon a polcunkon  hevert a mediációról szóló alapkönyv még sem nyitottuk ki...még újabb 7 évnek kellett eltelnie, mire sok pofon után elkezdtem tanulni a kommunikációt és  a konfliktuskezelésének különféle módjait. Érezni, tudni, tudatosítani és az alapján cselekedni... Sok - sok idő, sok - sok fájdalom. 

A párkapcsolati mediáció egy pártatlan segítővel, a mediátorral (középen álló) lehetőséget ad a feleknek az  egymással való beszélgetésük előmozdításában, érzelmeik megértésében, a közös érdekek feltérképezésében és abban, hogy egy független közvetítővel meghallják egymás szavát. Ez nem terápia, viszont jól kiegészíti a család- és párterápiát, ugyanakkor a mediáció szabályai higgadt, fegyelmezett légkört biztosítanak és a tárgyilagosság felé mozdítják el a feleket. 

Mi a közös érdekünk? Mit vagyunk hajlandók ezekért megtenni? Mi a kapcsolatunk keresztmetszete? Mik vannak benne? 

A mediátor, tükröz, átfogalmaz, racionalizál. A mediátor az ügy miatt van ott, egyik fél felé sem hajlik, ez adja a biztonságot és a lehetőséget az elég jó megoldás megszületésére. 

És ha képesek vagyunk hallani, látni és érezni a másikat, akkor Kosztolányi örökbecsű művében megidézett játszótársai lehetünk egymásnak...

Írások konfliktusainkról I. rész

Ezennel egy FELHÍVÁSt teszek közzé!

 Olyan írásokat várok, melyek a KONFLIKTUSOKról szólnak! 

Humorosat, drámait, mindennapit, a Tiédet! 

Az írásokat, kérjük a kedves Olvasó véleményezze és 5-ös skálán értékelje (az iskolai osztályzatok értékének megfelelően:), a legjobbnak minősített, legtöbb szavazatot kapott,  díjazásban részesül (a díj mértéke, minősége...kidolgozás, megszervezés alatt áll:)! 

Az első írás: 

BECSER ANNA: KONFLIKTUS című novellája

Jelenetek

Károly és Júlia élete nem egyszerű. Két iskoláskorú lányuk van. Reggel nyolctól este hatig dolgoznak. Hétvégente a beteg nagymamánál vannak. És már mindketten elgondolkodtak a váláson.

Károly és Júlia élete egyszerű. Két csodás lányuk van. A munkahelyükön megbecsülik őket. Hétvégente gyakran összejön a család. Ritkán mutatják ki, de még mindig, 24 év házasság után is szeretik egymást.

Károly és Júlia egy bőrkanapén ülnek kéz a kézben, Dr. Csorba Ágnessel.

Károly:Igazából a legnagyobb probléma az időhiánnyal van. Soha nem jut időnk egymásra. És itt nem csak a testi kapcsolatra gondolok, hanem a beszélgetésekre. Azon kívül, hogy megkérdezzük, amikor a másik hazaesik, hogy „Milyen volt a napod?”, mást nem igazán vitatunk meg...

-Megvitatni? – vágközbe Júlia.Azt hiszem mi már így is túl sok mindent vitatunk meg. Rengeteget vitázunk. Amikor fiatalabb voltam, megfogadtam, hogy soha nem lesz olyan férjem, akivel állandóan vitázunk. Utáltam, hogy az én szüleim még az én jelenlétemben is ezt csinálták. Attól tartok... a mi lányainknak is elegük van belőlünk.

K:De hát mi nem is a lányok előtt veszekszünk, hanem akkor, amikor a lányok nem hallják.

Dr. Csorba Ágnes:Szóval, azt a kis időt, ami az együtt töltött idő lenne, azt is vitával töltik?

Csönd.

J:Mikor máskor beszéljük meg ezt?

Dr. Cs. Á.:De Önök nem azt mondták, hogy megbeszélik, hanem azt, hogy veszekednek...

K: Igen. Látja Doktor nő, pont ez a baj.

J: Szerintem meg pont az a baj, hogy Te nem vagy hajlandó egy kicsi erőt is venni magadon, és valami romantikusat tenni...

K:Hogy mi? Tegnap észrevetted, hogy összepakoltam, és friss virágot tettem az éjjeliszekrényedre?

És azt, hogy, amikor üzenetet hagyok egy cetlin mindig rajzolok is? Ezzel szemben te... Csak elvárásaid vannak...

J: És a lányokkal mikor vagy? Mikor vannak az apjukkal? Én érek haza előbb, én hozom el a kisebbet a suliból, és én teszek nekik vacsorát is az asztalra.

K: Mert te végzel előbb. És én a hétvégén anyádnál kötöm le őket, amíg Te édesanyáddal beszélgetsz. Nagyon szívesen...

J: Teljesen kikészítesz. Ne haragudj, hogy én nem mászok a fára veletek, hanem kihasználok minden időt, amit még anyámmal tölthetek. Tényleg! Igazán! Ne haragudj!

K: Nem érted, amit mondok? Pont ez az. Lefoglalom őket, odafigyelek rájuk, hogy ne téged nyaggassanak, és még is jól szórakozzanak a mamánál. Hogy ez az emlék maradjon meg nekik a hétvégékről. És az meg, hogy nem foglalkozok, ''nem töltök elég időt''a lányokkal egy nagy kamu!

Azt még a vak is látja, hogy oda vagyok értük.

J: Nem elég oda lenni értük. Nevelni is kell őket. És amúgy is, én értem soha nem vagy oda. Nem számítok már neked semmit. Vagy csak keveset. Esetleg nem mersz változtatni.

K: Változtatnék én ezen hidd el! Ó, de még milyen szívesen...

Dr. Cs. Á.:Hogyan változtatna ezen Károly?

J: Fogná magát, és odaköltözne Karolinához. Gondolom mennyire várja az a nő, hogy vége legyen, tönkre menjen a házasságunk.

K:Te tisztára nem vagy komplett! Karolina két emelettel lentebb dolgozik, és soha nem is találkozunk össze. Még közös munkánk sincsen. Akkor találkoztam vele én is másodjára, mikor neked bemutattam a céges bulin...

J: Peeeersze! Hát hogyne! Mindegy is.

K: És különben is, te sem erőlteted meg magad azzal, hogy mindig újra, és újra elcsábíts. Igenis egy férfinek ez is kell.

J: Mikor kérdeztem, hogy mire vágysz, és felsoroltam egy-két dolgot azt mondtad „Á, ugyan, kicsim ez nem fontos, csak ha Te akarod”

K: De egyértelműen szerettem volna, csak nem mondtam. Mert tudtam, hogy nem akarod ezt te igazán, csak olvastad valami női magazinban, elgondolkodtál, felvetetted, és nem tetted meg, és nem leptél meg vele.

J: Tipikus! Miért nem válaszoltál őszintén? Azért kérdeztem meg, hogy megtudjam, hogyan gondolkodsz e témakörben. Én igazán kedveltem volna. Te bezzeg.

K: Esküszöm nem hiszem el, hogy erről beszélünk. Szerinted egy férfi nem vágyik ilyenre? Akármire is, ami kicsit is másabb, mint a szokványos? Nézz bele egy magazinba... de most az egyszer egy férfi magazinba! És én is igazán kedveltem volna.

PAUSE

Dr. Csorba Ágnes mosolyogva fordult a párhoz: Szóval, mit szólnak a videóban látottakhoz? Nem furcsa, hogy ez mind egy hónappal ezelőtt történt?

J.: De igen! Még is, számomra az a legfurcsább, hogy látom magamon, hogy milyen elviselhetetlenül erőszakos voltam.

K.: Igen, és itt az „elviselhetetlen”-en van a hangsúly. -nevet.

J.: Igazából az a legmegdöbbentőbb ebben, hogy mennyire elbeszéltünk egymás mellett. És minden szennyest egymáshoz vágtunk, megcímkézve azzal, hogy a „Tiéd”! Nem figyeltünk egymásra.

K.: Igen, csak vagdalkoztunk.

Dr. Cs. Á.: És felolvasnék még valamit. E rövid párbeszéd során, eddig 12-szer mondták az „én” szót, és 9-szer a „te” szót. Viszont azt, hogy „mi”, nem mondták egyszer sem. Pedig egy házasságban előtérbe keveredik a „mi” és háttérbe szorul az „én”. Persze nem szorulhat teljesen háttérbe. Szabadság is kell. Együtt is, és külön is. A férfinek a külön lehet a barátaival, vagy egyedül egy horgász-tó mellett, a nőnek pedig a külön lehet egy szalonban, a habok között, vagy a barátnőkkel egy kávézóban. Viszont az együtt, az együtt legyen. Ne a gyerekekkel, ne a barátikörrel, hanem együtt, kettesben. És igen is! Mindenkinek van egy órája a másikra. Ha ez már a gyerekek lefektetése után van, akkor azután, ha reggel, a reggeli rutin előtt, akkor akkor. Önök hogyan változtattak?

J: Igazából pont ezt tettük mi is. Lopott órákat szereztünk. És kimozdultunk.

K: Már nagyon hiányzott.

J: Igen! És az a legfurcsább, hogy még azt sem vettük észre, hogy például ugyanakkor van az ebédszünetünk. És, mindkettőnknek 15 percbe telik, hogy a Seperc étteremhez elérjünk. Azóta mindig ott eszünk. Együtt.

K: Persze nehezen ment. Az kellett, hogy mindketten akarjuk. Ne csak az egyik, vagy a másik. Hanem mindketten. Ha nekem nincs kedvem moziba menni, neki viszont van, akkor olykor engedek, de általában megbeszéljük, hogy kinek mihez lenne kedve. És kompromisszumot kötünk.

J: Sokat segítettek a játékok is. Rengeteg játékot játszottunk. Interneten is lehet pár-játékokat olvasni, de kitalálni is találtunk már ki. A legegyszerűbbek a legjobbak. Lehet csak úgy kérdezősködni, kérdéseket leírni egy lapra, és a másiknak válaszolnia rá.

K: Igen, én például tegnapelőtt így tudtam meg, hogy Juli kedvenc színe a sárga. Jobb később, mint soha.

– Szóval csak beszélgetni, beszélgetni és hallgatni a másikat. Ez a titka. -fordult oda a B2-es kamerához Dr. Csorba Ágnes, majd így folytatta: Nem olyan nehéz. Csak legyünk kreatívak, és kompromisszumképesek. Ne feledjük, a kapcsolat olyan akár egy növény. Mindig öntözni kell, törődni kell vele, hogy kinyíljon, és a legjobb színeiben pompázzon. Dr. Csorba Ágnes riportját láthatták, A Pár: -Te hárpiát, Károllyal, és Júliával, itt a Kapcsolat tévén.

Legközelebbi adásunkban itt lesz velem, Ilona és Péter, akik siketnémák, és velük fogunk beszélgetni, azokról a problémákról és konfliktusokról, amelyek közöttük zajlanak le, csendben. Nézzenek minket akkor is, érdekes lesz! Viszont látásra!