Helping hands, avagy hogyan motiváljuk a kamaszt, hogy önkéntes munkában részt vegyen...?!

72 óra kompromisszumok nélkül

Pár éve kollégiumi alapprogram keretében Önkéntesség, felelősségvállalás másokért címmel tartok órákat a kollégista diákoknak...Ez is olyan 40 illetve 80 perces "kötelező" foglalkozás, mint a közösségi szolgálat, azzal a különbséggel, hogy itt az élmény megtapasztalására egyáltalán nincs lehetőség, tehát leginkább beszélgetünk az önkénteskedésről...ami nem túl eredményre vivő...

Saját tanári tapasztalatom, hogy csak az élmény válik "vérré", azaz a tapasztalat lesz belsővé, tudássá, később pedig folyamatos tevékenységgé, de csak akkor, ha az élmény értéket és örömet okoz...

A foglalkozásokon mindig felmérem, ki az, aki már végzett önkéntes munkát, mik a tapasztalataik és hogyan tudnák megfogalmazni, mit is jelent az önkéntesség és mi a haszna a társadalomra nézve, azaz vajon miért kell erről tanulnunk...? Aztán feladatként a diákoknak, olyan szervezetet kell kitalálniuk, ami a szerintük rászoruló csoportoknak segítene, és a segítség módját, annak megfinanszírozását is meg kell tervezniük. Nos, a tapasztalat, hogy az 50 órás közösségi szolgálat ellenére, alig-alig végeztek a 14-23 év közötti kollégista diákok ilyen munkát, a fogalmával és hasznával tisztában vannak, de nagy részük lúzerségnek tartja ezt a tevékenységet vagy eszébe se jutna ingyen elmenni dolgozni...mert hogy körülbelül ennyit lát ebből...Tehát a passzív-védekező és passzív-agresszív hozzáállás a  jellemző, a segítő, együttműködő attitűd a ritkább egy-egy foglalkozáson megjelent csoporton belül...tegyük hozzá...sajnos.

És itt jön a képbe a pedagógus...vagy az, aki képes felkelteni az érdeklődést...lelkesíteni a diákokat...nem könnyű, de legalább van kihívás. Nos, és meg is van a válasz, ha a tanár lelkes, akkor tud lelkesíteni és már el is indult a folyamat...Valahogy így volt ez a Helping hands-szel is, egy régi álmom volt, a segítő kezek és szépen lassan, alulról építkezve megérkezett hozzá a lelkes csapat is. Így tudtunk részt venni a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Jót tenni jó! Kerék utcai játszótéren megrendezett 72 óra kompromisszumok nélkül akcióban elindított projektjében és így tudunk most is aktívan szervezkedni a Mindenki Mikulása ajándékozásában és úgy tűnik az élmény vérré vált és a diákok jönnek és akarnak újabb és újabb élményeket.

Mi a titka? Nincs titka, azaz mi magunk, felnőttek vagyunk a titka mindannak, ami a kamasz lelkébe beépül, legyen az jó vagy esetleg rossz...a legérzékenyebb életszakasza az ember fejlődésének és talán az egyik legnehezebb, ilyenkor sok-sok magot el lehet ültetni és el is kell...
Hamarosan folytatom a beszámolót a Helping hands tevékenységéről...nagyon izgalmas számomra is és nagyon hálás vagyok, hogy ilyen lelkes az egész brigád...:)!