A minap az egyik pszichológus barátnőmmel arról beszélgettünk, hogy miként lehet a "problémás" gyerekekkel jól bánni, hogyan lehetne őket motiválni, hogy ki tudjanak bontakozni. Mindannyian ismerjük milyen, amikor unjuk az órát, nem vagyunk eléggé aktívak, mindenhol jár az eszünk, csak ne kelljen koncentrálnunk a feladatra...
A poroszos iskolában megtanultuk, hogy mi diákok a hierarchiában lent vagyunk, míg a tanárok a csúcsán helyezkednek el. Hm...Ha jól emlékszem, akkor kezdett velem felnőttként beszélni a kedvenc tanárom, amikor már egyetemista lettem, bár igazán annyira soha nem engedett magához közel, hogy mint ember megismerhessem. Hiányzott ez az emberi oldal? Talán jó lett volna tudni, hogy miért is lett ő tanár és hogy szerette -e... De akkoriban ez nem volt "divat"...
Távolság. Sokakat szemtelenné és lázadóvá tesz, vannak akik közömbösek lesznek és vannak, akik úgy gondolják, ha megfelelnek, akkor bekerülnek a pikszisbe és egyszer ők is önbecsülésükben megerősödve az elért eredményeik által VALAKIVÉ válhatnak és akkor végre mindenki emberszámba veszi őket.
Sok kutatás azonban bizonyította, hogy a siker/boldogság titka az örömteli tevékenységben és nem a társadalom által elismert presztízs megszerzésében található. És ha "csak" ennyi lenne a veszteség, de ennél jóval többről van szó. Amikor meg akarunk felelni, akkor mások elvárásai szerint cselekszünk, amikor nem akarunk megfelelni és passzívak vagy lázadók vagyunk, akkor sem a szívünk szerint cselekszünk, hanem bezárkózunk vagy csak azért is tönkre verjük az órát, tehát negatív motivációink vannak, azaz destruktívak vagyunk.
Természetesen olyan ritkán van, hogy minden tantárgy a szívünk csücske, azonban a kulcs a pedagógus kezében van.
 |
| http://www.sr-x.com/index.php?/ongoing/pablo/ |
"Minden gyerek művésznek születik.
A nehéz az, hogy azok is maradjunk miközben felnövünk."
Pablo Picasso.
Ahhoz, hogy boldog embereket neveljünk, fontos ismerni a diákok személyes képességeit. Erősíteni kell bennük, a "meg tudom csinálni" érzést. A pedagógusnak ebben a folyamatban támogatónak és lelkesítőnek kell lennie.
A versenyzés helyett a jó személyes hatékonyságot kell előtérbe helyezni, mely erősíti az együttműködést és a harmonikus csoportlétet. Az egyén felelősséget vállal, bátran kezdeményez és nem mások vállára kapaszkodva jut el a célhoz, hanem maga elé kitűzött reális cél megvalósításával.
Gondolom most sokan mosolyognak az orruk alatt és billegetik a fejüket, hogy milyen utópisztikus képet festettem fel. És felteszik magukban a kérdést, és még is hogyan képzelem mindezt?
Igen. Lelkesíteni csak lelkes pedagógus tud. Az, aki hivatásának érzi és nem munkájának az oktató-nevelő munkát. Nagy kihívás ma lelkesíteni ennyi pénzért és a sokszor nem túl jó körülmények között. Kifogások mindig voltak és lesznek. Felgyorsult a világ, a Z generáció agyműködése átalakulóban van az audiovizuális ingerek hatására. A régi módszerek egyre kevesebb hatékonysággal működnek...A pedagógusok egyre fáradtabbak a sok kudarctól...a gyerekek egyre kezelhetetlenebbek...ördögi kör. Vannak jó magyar példák, amik követhetőek mint a hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskola.
Szükség van a változásra. Új módszerek kellenek. Más szemlélet. Az elméleti tudás mellett a gyakorlati képességeknek is becsületet lenne jó adni, a diploma mellett a szakmáknak is régi helyükre lenne jó kerülniük. Fel kell gerjeszteni a kreativitást mind a diákokban mind a pedagógusokban. Vissza kell adni az alkotás örömét, a döntés szabadságát, hogy bármibe is kezdhet, szorgalommal és kitartással sikeressé válhat bárki.
Erre egy csodálatos példa Zsákai István kovácsmester története:
És végül Ken Robinson egy nagyon élvezetes előadása, melyben kifejti, miért is fontos, hogy az iskolában a kreativitás ugyanolyan fontos helyet foglaljon el mint az írás megtanulása:
„If you’re not prepared to be wrong, you’ll never come up with anything original.” (Ken Robinson)
Visszakanyarodva az indító gondolathoz, arra jutottunk, hogy ma Magyarországon a legfontosabb és legszükségesebb kitűzendő cél az, hogy megtanuljunk lelkesedni és lelkesíteni, hogy mindaz a sok-sok kreativitás, ami bennünk van megvalósulhasson.
Jó alkotást kívánok mindenkinek!
