ENFP avagy Jung szerint : Bajnok :D

Nyáron egyik barátnőm említette, hogy van egy érdekes személyiségteszt és amint hazaértem már rá is kerestem a neten és már játszottam is. Vajon mi jön ki rám? És hogy maradjunk az örök kérdésnél: KI VAGYOK ÉN? 
Az elmúlt napokba, annyi konfliktusba keveredtem, hogy csak na . . .és persze arra is rájöttem, hogy némi ismétlődés is megfigyelhető és akkor teljesen elképedtem, na de kérem, ez nekem tényleg rosszul esett vagy nem?!


A kód megfejtése:


E mint extrovertált


N mint intuitív


F mint érző


P mint észlelő


Egyből látszik, hogy nem a ráció vezérel...:)


És akkor a jellemzésből néhány gondolat:


"Lelkes és élénk a fantáziája. Az életet lehetőségek sorának tartja. Könnyen átlátja az összefüggéseket, ezért önbizalommal cselekszik. Szüksége van mások támogatására, ám ezt ő is megadja a környezetének. Jó nyelvérzékére támaszkodik, és sikeresen improvizál."


hm, ez elég jó kezdetnek ...


aztán a problémáim egy része ebből fakad:
"Az ENFP kiemelkedő sikerrel tudja összehozni az embereket, jó az ülések és konferenciák kezdeményezésében, noha tehetsége nem ér odáig, hogy ezeknek az eseményeknek az operatív részleteiről is gondoskodjék. Élvezi a dolgok megvalósítását, új utak feltalálását és tervei rendszerint “üggyé” válnak. Nagy képzelőerővel rendelkezik, de nehéz lehet számára a mások által elindított gondolatok vagy tervek elsajátítása. Ahhoz, hogy az ENFP típus energiáját és érdeklődését kölcsönözze ilyen gondolatnak vagy tervnek, saját gondolatává vagy tervévé kell tennie azt. Mihelyt akár emberek akár eljárások rutinjellegűvé válnak, az ENFP hajlamos elveszíteni az irántuk tanúsított érdeklődését: az, ami lehet, mindig izgalmasabb, mint az, ami már van."


és amivel kiborítom a "főnökeimet":
"Az ENFP típus nehéznek találhatja, hogy munkáját valamely intézmény korlátai között végezze, különösen, hogy rendszabályokat, rendelkezéseket és standard működési eljárásokat kövessen. Az intézményesített eljárások és politikák számára olyan célok lehetnek, amelyek küzdelemre késztetik, és amelyeket akár meghajlásra is késztethet. Kollégái és feljebbvalói néha azon veszik észre magukat, hogy alkalmazkodniuk kell, és menteni, amit lehet.
A mindennapi munkában és kapcsolatban a változatosság felel meg leginkább az ENFP tehetségének, mivel ez a típus tágas teret igényel, hogy kifejthesse és gyakorolhassa alkalmazkodó tehetségét.


ezután pedig tudtam, hogy igaz...
"Az ENFP-k szeretnek vicces történeteket mesélni, különösen a barátaikról. Ez a hajlam lehet az oka, hogy vonzódnak az újságíráshoz. Az egyik ENFP barátomat azzal szoktam traktálni, hogy ha azt akarom hogy a hatodik emelet tudjon valamit, csak neki kell elmesélnem."


Tehát az idealisták táborában az optimista lelkesítő improvizatőr lennék...
Erről egy kirándulás története jutott eszembe. Ülünk a vonaton és egyszer csak megszólal az egyik diákom (ma BME-n tanul, csak a rend és a ráció kedvéért), mondja: - Tanárnő, mennyi időnk lesz az átszállásnál? - Nem tudom.- Nem nézte meg? - Nem, de szerintem elég időnk lesz! - Összeráncolja a homlokát. - És ha nem? - Biztos, hogy elérjük.
És így is lett, pont mellettünk volt az a vonat, amire át kellett szállnunk és mindössze 2 percünk volt rá, tehát elértük és elég is volt az idő!:) Ilyenek miatt valaki kalandornak hív és van, aki tudja, hogy amiben hiszek az úgy lesz:D!


Aki kíváncsi önmagára és ki akarja próbálni az MBTI teszteket itt megteheti:


http://mbti.tarhely.biz/tesztek


Jó felfedezést!

Ki vagyok ÉN?

Örök kérdés. 

A nevem, a tettem, a fejemben lévő gondolatok magamról, az emberek véleménye rólam, a szerepeimből összeálló egész vagy mindig más, a pillanat kivetülése vagy igazából minden és semmi, mindenki és senki egyszerre? Bentről kifelé áradó egység vagy a tapasztalatok/pofonok faragta összesség?

Kamaszkortól többször visszatérő bizonytalansági faktortényezőnk ez a kérdés. Kezdetben erősen építjük, védjük szüleinkkel szemben a kortársaink által. Aztán mélységek magasságok, hamis célok és hitek hullámain vergődünk sikert kergetve a világban…

Majd harminc felé közelegve megint fejbe ver a kérdés Ki is vagyok VALÓJÁBAN? Mit is akarok? Jó helyen vagyok?

Ma nagy „divat” megfejteni a „titkot”. Mindenki a maga útján zarándokol, néha rossz irányba indul, néha megpihen és sokszor egészen eltéved. A bizonytalanság világában kapaszkodókat keresünk, hogy csituljon a bennünk feszülő valamivé válás kényszere. Állandó kinyilatkoztatásban élünk, leginkább azt szeretnénk érezni, hallani és a tükörben látni, hogy MI MÁSOK vagyunk mint a többiek…

Állandó KÉRDŐJELben élni nagyon fárasztó. Rengeteg konfliktus magunkkal, ami másokkal való ütközéshez vezet, majd folyamatos útkereséshez. Olyan mintha a kamaszkori krízisek az identitáskeresés, az autoritás kérdése egy egész életen át tartó probléma lenne, erre iparágszerűen felépülő „segítő rendszerek” jöttek létre, akik majd megtanítják, megmondják mit és hogyan tegyünk. A folyamatos majd én fogom a kezedet, egyet nem enged meg az embernek, hogy EGYEDÜL JÁRJON. El kell esni, meg kell botlani, el kell indulni, megállni, eltévedni és tovább menni, azaz CSELEKEDNI és akkor rájövünk arra, hogy:

"Sosem voltunk senkik. Mindenhonnan jöttünk, virággal vártak,

És mondták, hogy győztünk. 

De csak a lesütött szemüket, a földre szegezett

Tekintetüket lestük, és láttuk: nem akad senki köztük, egy olyan,

Aki komolyan merné venni, hogy a vérébe' van, amit a szemével lát."

Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unius.

Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd.

Hermész Triszmegisztosz: Tabula Smaragdina