 |
| https://www.youtube.com/watch?v=DrpsvXwU6SY |
Hú, de régen írtam...és mennyi minden történt...ez az év igazi tanulás...minden tekintetben...csoda év...mélységek és magasságok...no, de nézzük mi is inspirált a hivatásomban! :)
Minden egy blogbejegyzésbe úgy sem fog beleférni így csak belecsapok a közepébe és majd mesélek, remélem sokat és megosztok nagyon-nagyon sok pozitív tapasztalatot, ami szakmailag mostanában nagyon erős lendületet adott...
Akkor elkezdem valahol, talán ott hogy hol volt hol nem volt egy befelé forduló magának való kislány. Nulladik órában énekkari próbákra járt délután kézilabdázott és heti több órát a sport általános iskolában valamilyen sporttevékenységgel töltött, otthon tanult, olvasott és álmodozott, imádott bicajozni és vízpart mellett lófrálni...aztán gimis lett és egy-két dolog elmaradt, de a mozgás adott volt, a gimiben is alap volt az edzettség...szerencsére...fel sem tűnt, hogy ez nagy szám vagy hogy nem átlagos, az úszás órák, hogy mi hegyet mászni indulunk érettségizés után és soha nem volt kérdés, hogy a Cooper futást soha nem adjuk fel és soha semmit nem adunk fel...Így felnőtt fejjel nagyon hálás vagyok a dunaújvárosi Vasvári Pál Általános Iskolának és a Széchenyi Giminek...mázlisták voltunk...kaptunk egy tartást...azóta is az évfolyamtársak között is többgyerekes anyukák maraton futnak...
És hogy jön ez a szakmámhoz? Motiváció, lendület, kitartás, stresszlevezetés...kamaszok energiáinak levezetése...önismeret...Tavaly kezdtem el én is újra futni, nehezen lassan ment, de egyre jobban élvezetem, imádtam és ezt az örömet át akartam adni a diákjaimnak...így indult...lassan és saját lelkesedésből...minden így indul...;-).
Aztán csapatot szervezetem és célt tűztem ki, tavasszal 7 km távban indulunk futóversenyeken...és először a koli körül futottunk, ma már a Bikásba megyünk a 4 fok ellenére is:)!!!
És a futás közben nevetünk, persze csacsognak a csajok, persze senki nem áll le...milyen is lenne?!...és persze élvezzük...együtt vagyunk...menők vagyunk ;-)! És persze hogy kis renitensek megint vannak a csapatban és szorgos kis méhecskék is...feltölt, kikapcsol és boldoggá tesz...most nagy szükségem van rá...önzőség? Áh...úgy jó nekem, hogy nekik is jó! Büszke vagyok rájuk, hogy egyre többet bírnak és magamra, hogy nem adom fel...én sem...;-)!
Idén a Semmelweis Egyetem hallgatója lettem és elindítottam az önismereti szakköreimet is és ...és...annyira nagyon...éppen jókor és éppen úgy ahogy most kell lennie...Hálás vagyok egykori tanáraimnak, hogy kitartásra neveltek a testnevelés órán és soha nem lötyögtünk, hogy igenis volt kihívás...nem lettem élsportoló, de a mozgás az életem és örülök, hogy átadhatom ezt az érzést és hogy újra itt a motiváció...!
Sok mindenről szeretnék majd írni, tehát visszatérek...;-)!
És mozogjatok...boldogság!!!
