...neked is ott van a fejed felett a kérdőjeled...Hiperkarma

2016. augusztus 14., vasárnap

Segítő beszélgetés



„ Azzá válni, akik valójában vagyunk." Carl R. Rogers

Az életünk nagy korszakaiban ( kamaszkor, fiatal felnőtt kor, középkor, időskor...stb.) általában a kik vagyunk? mi a célunk az életben? kérdések előkerülnek. Jó szakmát, párt, munkahelyet, lakást...életet választottunk...??? 
A helyünkön vagyunk e?! Kik is vagyunk valójában? 
Az autónk/a házunk, a nőnk/férjünk/gyerekünk, a karrierünk/a facebook oldalunk?! Életkrízisek...kiégések...veszteségek...mind-mind jó alkalmak arra, hogy belenézzünk önmagunk tükrébe és változzunk...gyógyuljunk...fejlődjünk, hogy tudjuk este, mikor húzzuk le a zokninkat, hogy kik is vagyunk valójában...(a terapeutám gondolatával élve).
Ahhoz pedig, hogy magunkra tudjunk nézni, kapcsolatokra, reflektív kapcsolatokra van szükségünk. Ez először (jobb esetben) az anyukánk, aztán a család, majd a barátok, a szerelmek lesznek azok az emberi szerető kapcsolati terepek, ahol elfogadásban és biztonságban lehetünk önmagunk...Ugyanakkor a kapcsolatok nehézségekkel, konfliktusokkal és az ezekből adódó fájdalmakkal is járnak...és van úgy, hogy elakadunk, hogy a krízis elhúzódik, hogy a szeretetteli kapcsolatok már nem bírják el a terheket és szakember segítsége kell, hogy rátaláljunk az útra önmagunkhoz.
Sokszor kérdezik tőlem, mit csinál egy mentálhigiénés szakember? Megtanítja a gyereket fogat mosni? Mi az a lelki egészség? Mit segít egy beszélgetés, főleg egy olyan, amiben nem adnak tanácsot? 
Még mindig az a tapasztalatom, hogy ha egy ember lelki krízisben van, akkor sokszor a környezete elbagatellizálja...szedd össze magad! ... majd elmúlik!...légy erős!...csak dönteni kell!...segíts magadon más úgy sem tud!...hmmm Nálunk nincs kultúrája a segítségkérésnek, ha a lélek megroggyanásáról van szó...reméljük egyre inkább lesz...Ezért a lelki egészséget inkább karmaoldással és biokajákkal és hókuszpókuszokkal kezelik sokan mint hogy szakemberhez forduljanak, pedig ahogy a szívműtétet se bíznánk a sarki fűszeresre, pedig szuper jó szív teája van, úgy a lelkünket se kéne rábíznunk, mert ha nem az "műt", aki ezt tanulta, akkor az asztalon elvérezhet a beteg...Mert ahogy a testben se mindegy mit és hogyan nyitunk fel, majd varrunk össze, úgy a lélek is érzékeny műszer...
A mélyebb krízisekkor csend van, ott belül és olyan odaadó figyelemre van szükség, ami nélkülözi a direktivitást, a tanácsadást, a moralizálást, a diagnosztizálást, csak HALLGAT és KÍSÉR...A segítő a beszélgetés alatt visszatükrözi a kliens érzéseit, bizalmat és elfogadást ad, teret ahhoz, hogy a kliens tudjon találkozni az érzéseivel.
A mentálhigiénés szakember megtanítja a gyereket arra, hogy miként tudja a lelkét tisztára mosni...azaz elfogadó közegben tükrözi a kliens érzéseit és ezáltal megtanítja a gyereket saját érzéseinek felismerésére. Ez a lelki fogmosás...
Van egy nagyon szép LGT dal: Ha a csend beszélni tudna című, nagyon jól kifejezi mennyire nehéz is a csend szavát, sokszor fájdalmát megfejteni...

Ha a csend beszélni tudna,

Hol nevetne hol meg sírna,
Fekete és fehér volna talán. 
Vallomások, látomások, 
Víziók és hazugságok,
Érzések és kívánságok 
Megtörnének, széttörnének
Tükörfalán a beszédnek."
   

A Segítő a csend szavával kísér és segít abban, hogy az elakadásban a kliens rátaláljon az ösvényre. Ez a lélek gyógyítás első állomása, sokszor tovább kell lépni a következő szakemberhez, mert a változás munkával jár és egyelőre még nincs varázspálca erre sem...és nem is lesz, mert ez bennünk zajlik és sok-sok munka által szakemberrel tud jobbá válni...