Szülők, gyerekek és a nevelés

A 80-as évek közepétől a királyi tévében, volt egy kamaszoknak szóló műsor,amit nagyon szerettem. Családi, életkori konfliktusokról beszélgetett Popper Péter a gyerekekkel. Szituációjátékok által játékosan ugyanakkor nagyon életszerűen kerültek felszínre mindennapi problémák. Nagyon hasznos volt mind szülőnek, mind gyereknek és mindenkinek. Később sok könyvét elolvastam és a mai napig, a videóportálon elérhető előadásait időközönként meghallgatom. Így akadtam rá erre a Mesterkurzuson elhangzott előadására is, amely a Szülő és gyermek sorsdöntő találkozásai címet viseli. Néhány gondolatot és kérdést kiemeltem az előadásból kedvcsinálóként:

Őszinte kommunikáció teszi a szülőt hitelessé a gyerek szemében.

A gyerek nem tulajdon. 

Mire kell egy gyerek? 

Funkciógyerekek családi kudarcai. 

Meddig tart egy szülő-gyerek kapcsolat? 

A gyerek lelki bajai a szülőtől származik, a gyerek reaktív. 

Meddig tart egy szülő kompetenciája, meddig nevelhető a gyerek? 

A múlt héten Thomas Gordon módszeréről írtam és arról, hogy mennyire fontos a megértő figyelem. Popper Péter azt mondja, viselkedjünk rendesen a gyerekkel. 

Thomas Gordon: Hogyan figyeljünk gyerekünkre, hogy megnyíljon előttünk?

"Az elfogadás olyan, mint a termékeny talaj, ami lehetőséget ad az apró mag számára, hogy azzá a virággá váljon, amivé fejlődni képes." Thomas Gordon

Közléssorompók, amik megakasztják a gyereket és eltorlaszolják az utat a szülőkkel való további beszélgetés elől!

Thomas Gordon A szülői eredményesség tanulása című könyvében van egy érdekes gyakorlat, mely segít a szülőknek felismerni, hogyan szoktak reagálni, amikor gyerekeik az érzéseikkel vagy problémáikkal közelednek hozzájuk. Ha szívesen kipróbálná ezt, csupán egy darab papírra és egy ceruzára van szüksége. Képzelje el, hogy gyereke egy szép napon ezt mondja a vacsoránál:


I. „Ez az iskola tök béna. Teljesen érdektelen dolgokat tanulunk, amit semmire se lehet használni. És eldöntöttem, hogy főiskolára se megyek. Nem kell ahhoz diploma, hogy az emberből valaki legyen. Ezer más módon is boldogulhatok."


II. „Nem tudom, mi a baj én velem. Régebben a Györgyi szeretett, most meg már nem. Már sose jön át játszani. És ha én megyek át hozzájuk, mindig a Jutkával játszik, és jól szórakoznak együtt, én meg csak ott állok. Utálom őket."


III. „Hogy jövök én ahhoz, hogy az egész udvart, meg a szemetezést is én csináljam? Az Ákos mamája semmi ilyesmit nem követel meg tőle. Ez nem igazság. Egy gyerektől nem lehet ennyi munkát elvárni. Senkitől nem kívánnak meg otthon ennyi munkát, mint ti tőlem!"


IV. „Hülye büdös disznók vagytok, utállak titeket!"


Az ilyen üzenetekre adott különféle reakciók több kategóriába sorolhatók, de nincs több, mint egy tucat ilyen „skatulya", és mégis belefér az összes tipikus szülői válasz (azaz a KÖZLÉSSOROMPÓK). Ezek listája látható itt. A feljegyezett válaszaikat próbálják beilleszteni a megfelelő helyre.

design-dautore.com

1. UTASÍTÁS, PARANCSOLÁS

Megmondani a gyereknek, hogy mit csináljon, utasítást vagy parancsot adni:

„Nem érdekel, hogy más szülők mit csinálnak, neked rendben kell tartanod az udvart!"

„Ne beszélj így az anyáddal!"

„Most szépen visszamégy, és megpróbálsz békésen játszani Györgyivel ésJutkával együtt."

„Hagyd abba a panaszkodást!"

2. FIGYELMEZTETÉS, FENYEGETÉS

Megmondani a gyereknek, hogy mi lesz a következménye, ha valamit csinál:

„Megbánod, ha ezt megcsinálod!"

„Még egy ilyen kijelentés, és kimész!"

„Ha a saját javadat akarod, nem teszel ilyet."

3. PRÉDIKÁLÁS, MORALIZÁLÁS

Megmondani a gyereknek, mit illene vagy kellene tennie:

„Nem lenne szabad így beszélned!"

„Illene megmondanod..."

„Az idősebbeket tisztelni kell!"

4. TANÁCS, MEGOLDÁSI JAVASLATOK

Megmondani a gyereknek, hogyan kell egy problémát megoldani; tanácsot és javaslatokat adni; ellátni válaszokkal:

„Miért nem kéred meg Györgyiéket, hogy játsszanak itt minálunk?"

„Ráérsz még eldönteni, mit akarsz csinálni érettségi után!"

„Azt javasolom, hogy beszélj a tanáraiddal erről."

„Próbálj meg más kislányokkal barátkozni!"

5. KIOKTATÁS, LOGIKAI ÉRVELÉS

Megpróbálni tényekkel, érvekkel, információval vagy saját véleménnyel befolyásolni a gyereket:

„A főiskolai élet az egyik legcsodásabb élmény!"

„Minden gyereknek meg kell tanulnia alkalmazkodni a többiekhez."

„Nézzük meg inkább a tényeket, hogy boldogul a diplomás és a nem diplomásember..."

„Aki már gyerekkorában megtanulja, hogy neki is dolga van a családban, az felnőtt korára már ismeri a felelősséget."

„Próbáld ezt másképp felfogni: anyádnak szüksége van a segítségedre."

„A te korodban nekem már kétszer ennyi kötelességem volt."

6. ÍTÉLKEZÉS, KRITIZÁLÁS, HIBÁZTATÁS

Negatív ítéletet, kedvezőtlen értékelést adni a gyerekről:

„Ez nem logikus gondolkozás!"

„Ez gyerekes szempont."

„Hát ebben abszolút tévedsz!"

„Én pont az ellenkezőjét gondolom."

7. DICSÉRET, EGYETÉRTÉS

Felkínálni egy pozitív értékelést, kedvező megítélést; egyetértésről biztosítani a gyereket:

„Én azt hiszem, hogy te nagyon szép vagy."

„Megvannak az adottságaid, hogy jól tanulj."

„Azt hiszem, igazad van."

„Egyetértek."

8. KIFIGURÁZÁS, MEGBÉLYEGZÉS

Azt az érzést kelteni a gyerekben, hogy „dilinyós"; megszégyeníteni, címkét ragasztani rá:

„Te egy kis elkényeztetett hercegnő vagy..."

„Figyelj ide, Kisokos..."

„Úgy közlekedsz, mint egy vadállat!"

„Na mi van, kis mimóza?"

9. ÉRTELMEZÉS, ELEMZÉS, DIAGNOSZTIZÁLÁS

Megmondani a gyereknek, mi volt a saját indítéka valamire; elemezni, miért csinálta-mondta; jelezni, hogy túljártunk az eszén, kifigyeltük; diagnózist adni róla:

„Egyszerűen féltékeny vagy Jutkára."

„Azért beszélsz így, hogy felbosszants."

„Ezt te magad sem hiszed el."

„Csak azért érzed ezt, mert nem megy jól a tanulás."

10. MEGERŐSÍTÉS, EGYÜTTÉRZÉS, VIGASZTALÁS

Megpróbálni jobb kedvre deríteni a gyereket, kiverni a fejéből a rossz érzéseket, tagadni az érzései komolyságát, erejét:

„Aludj rá egyet!"

„Más gyerek is van ezzel így néha."

„Ne izgasd magad, a dolgok mindig rendbe jönnek."

„A te képességeiddel kiváló bizonyítványt szerezhetsz."

„Én is szoktam ilyeneket gondolni."

„Tudom, néha nagyon unalmasnak tűnik az iskola."

„Pedig máskor olyan jól ki szoktál jönni a gyerekekkel."

11.VIZSGÁLÓDÁS, KÉRDEZŐSKÖDÉS, FAGGATÓZÁS

Okok, motívumok, előzmények keresése; a szülő megpróbál értesüléseket szerezni, melyek révén ő oldhatná meg a problémát:

„Mikor kezdted ezt érezni?"

„Miért gondolod, hogy gyűlölöd az iskolát?"

„Nem mondták meg a gyerekek, miért nem akarnak veled játszani?"

„Hány gyereket kérdeztél meg a házimunkájáról?"

„Ki ültette ezt a gondolatot a fejedbe?"

„Mihez kezdesz, ha nem tanulsz tovább?"

12. ELTERELÉS, HUMORIZÁLÁS, VISSZAVONULÁS

Megpróbáljuk elvonni a gyereket a problémától; magunk térünk ki a probléma elől; elhülyéskedjük, félretoljuk az egészet:

„Felejtsd el!"„Vacsora közben ne beszéljünk erről!"

„Ugyan már... beszélgessünk valami derűsebbről!"

„És mi újság a focicsapatban?"

„Miért nem gyújtod fel az iskolát?"

Ha ezek gátolják a kommunikációt, akkor mi a jó módszer?

Thomas Gordon szerint, az ÉRTŐ FIGYELEM, az ÉN-BESZÉD! Egy példa rá:


PISTI: A Tomi ma nem játszik velem. Sose csinálja azt, amit én akarok.

ANYA: Valahogy mérges vagy a Tomira. (értő figyelem)

PISTI: Persze. Soha többé nem akarok vele játszani. Nekem ilyen barát nem kell.

ANYA: Annyira haragszol rá, hogy látni se akarod soha többé. (értő figyelem)

PISTI: Így van. De ha ő nem lesz a barátom, akkor nincs kivel játszanom.

ANYA: Nem szeretnél egyedül maradni. (értő figyelem)

PISTI: Hát nem. Azt hiszem, ki kell jönnöm vele valahogy. De olyan nehéz megállni, hogy ne legyek rá dühös.

ANYA: Szeretnél jobban kijönni vele, de nehéz megállnod, hogy ne légy dühös rá. (értő figyelem)

PISTI: Régebben nem voltam rá dühös soha, de akkor mindig szívesen játszotta még, amit én akartam. Most meg már nem engedi, hogy én legyek a főnök.

ANYA: Már nem olyan könnyű őt befolyásolni. (értő figyelem)

PISTI: Hát nem. Most már nem annyira dedós. Igaz, így jobb játékokat tudunk játszani együtt.

ANYA: Így jobban is szereted őt. (értő figyelem)

PISTI: Jobban, de olyan nehéz, hogy ne én dirigáljak, annyira megszoktam. Lehet, hogy kevesebbet veszekednénk, ha egyszer-egyszer hagynám, hogy azt csináljuk, amit ő akar. Gondolod, hogy ez menne?

ANYA: Arra gondolsz, hogy az segítene, ha időnként te engednél. (értő figyelem)

PISTI: Lehet. Majd megpróbálom.

Remélem, felkeltettem az érdeklődést, aki el szeretné olvasni a teljes könyvet, az itt megteheti.

Anyám, apám kettőtök között őrlődöm szüntelen...

Ez a film megidézte a kamaszkoromat, lehúzott a mélybe és elringatott, összeszorult a torkom...

Érzések, kérdések, félelmek, megfelelések, kíváncsiságok és rengeteg bizonytalanság, mi végre teremtettünk? Kiben higgyünk? Az apánkban? Az anyánkban? Istenben?  Magunkban? 

Az élet fája (The Tree of Life)

A fejemben lévő összes egykori monológ visszacsengett és ott vannak azok a gyermeki tekintetek, annyira beszédesek és kifejezőek. És ott van az érett felnőtt ember, a határokat, szabályokat, elvárásokat teremtő, a kemény, az álmait feladó, a kétségbeesett, a büszke és csalódott, a gyerek számára sokszor kiszámíthatatlan sebzett nagy gyerek...És ott van a szerető, óvó, biztonságot és elfogadást nyújtó, de magáért semmit nem tevő gyenge ember, ő sem jó, neki sem lehet megfelelni...És Isten? Mennyit perlekedtem vele is...miért is hagytál el? Éreztem sokszor és most annyira felemelő volt Terrence Malick Az élet fája című filmjében újraélni, másként, más szemmel, más emberként és még is ugyanazként. 

A moziból kijöve nehéz volt megszólalni, csak ennyi jött ki belőlünk is: a kételyeket, bizonytalanságokat, félelmeket nem spórolhatjuk meg és a gyerekeink is végig fogják járni az utat. A tapasztalatlan szív mindig kérdéseket tesz fel és szüntelen őrlődik az erők között.

A kamasz ember lelke ezért csoda, mert azzal az érzékenységgel nyit a világra, amit felnőttként jobb esetben művészi alkotások hatása révén élhetünk át újra. Érdemes ezért figyelni a rezdülésüket, mert nekik mi felnőttek, a szüleik, tanáraik vagyunk a mérték...

A filmben végig vonul Isten és a teremtés, Jób történetén keresztül:

"Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?(Jób könyve 38. 4-7, Károli Gáspár fordítása)

Aki megnézi a filmet intenzív lelki-szellemi élményben lesz része, ez nem a hátradőlős mozizás lesz, ez kemény önismereti munka magunkkal; természetesen, ha tartunk ott, hogy belenézzünk ebbe a tükörbe, ugyanis fájni fog, amit látni fogunk benne...

Szeretünk, fogadkozunk, új évet/életet kezdünk...újra és újra

Egész évben hegyeket másztam, mindig vittem valakit vagy valamit, valakinek a hátamon, azzal a hittel, hogy így jó...

Sokan hisszük, hogy szeretni úgy jó, ha állandóan a másikért, a jó létéért, a kedvéért,  az egészségéért,  a sikeréért és ezáltal magunk szeretve levéséért teszünk nap mint nap. Aztán napok, hónap vagy évek után hirtelen, leülünk a hegy tetején és körülnézünk. Érezzük, hogy elfáradtunk, hogy időt sem szántunk körülnézni és hogy azt sem tudjuk, mi létezünk e magunk, mások ... a világ számára. Jó elfáradni, időben, jó kicsit körülnézni a hegy tetejéről, jó magunk mellé pillantani, hogy V. A. Lucky van ott vagy csak valaki?!

Karácsonykor sokan rohannak ajándékok tömegét venni az utolsó pillanatban, aztán rohannak valami ünnepi menüt összeállítani, aztán bezuhannak a végén az ágyba és már véget is értek az ünnepek. Hallottam már sokszor, hogy milyen elcsépelt a karácsony, nem csak egy évben egyszer kell szeretni és "jó" arcot vágni. Persze, értem őket is. Azonban, aki készül, az egész évben figyel és gyűjti az ötleteket, az apróságokat, a személyes meglepetéseket, annak nem a berohanok, megveszek valamit, hanem az elkészítem, neki szánom érzése jut ki. Igen, kinek van erre ideje? És mire van? 

Mászom inkább a hegyeket és néha elfáradok, de maradok hű ahhoz a gondolathoz, amit egykor az általános iskolai fizika tanárnőm írt az emlékkönyvembe:

"Semmire se vagyunk jók, ha csak magunknak vagyunk jók." Voltaire

Így az év elején, a hegy teteje helyett a tenger nyugodt partjára vágyom. Csak ülni és nézni, ahogy hullámzik ...

Boldog, örömökben gazdag, békés új esztendőt kívánok!